III. évad?

Sziasztok!


El kell először is mesélnem egy rövid történetet. Én 2012-ben (végén) találtam rá a One Direction nevű zenekarra, akik Magyarországon még akkor kezdtek csak befutni, és leginkább külföldi blogokból, youtube videókból szedtem az információimat, rajongtam értük, imádtam az egészet. Manapság visszasírom a régi szép időket, a Was' happening? kérdéseket, Kevint, Niall állandó evését, a kanalakat, répákat és a sok őrültséget, amit csináltak a fiúk.

Idő közben én is felnőttem, ők is felnőttebbek lettek, azonban én zenei téren más vizekre eveztem. Sokáig rock-ot, metált, sötétebb, "hörgős" számokat hallgattam, és egy hete körülbelül arra gondoltam, hogy ugyan mi lehet életem fiúival?
Nagyon jól elkerültem őket ez alatt a majdnem négy év alatt, az egyetlen hír ami eljutott hozzám, Zayn kilépése volt. Meglepetten tapasztaltam, hogy szünetelnek és saját karrierjük van, azonban arra gondoltam feléledő lelkesedéssel, hogy folytatnám ezt a blogot, Lottie (Alyson) és Niall történetét, na meg a fiúktól szóló gondolataimat. Bemutatnám, hogy mi lett velük így, évekkel később, mert elég sok ihletem van az íráshoz, és sokat segít nekem is ez a történet.

Igazából már eldöntöttem, hogy az egészet publikálni fogom wattpad-on, átírom kicsit a sztorit, és ha ott eljutok a végéig (hosszabb részek lesznek, mert itt néha nagyon rövidkék voltak, összevonok néhányat), akkor folytatni fogom nagy valószínűséggel a sztorit. Itt ugyanúgy közzéteszem majd a fejleményeket, de addig is örülnék, ha jeleznétek, ha szeretnétek még több részt, és az emlékek felfrissítéséért az ottani kicsit átírt, esetenként bővített részeket is újraolvashatjátok, ha szeretnétek! :)

Wattpad  L I N K.

Köszönöm, ha kommenteltek ide, hogy szeretnétek-e új évadot, ha szavaztok vagy követtek wattpad-on, ha folytatjátok velem ezt a megkezdett rögös utat, ami igazán belevitt az írásba és segített fejlődnöm, megtalálnom önmagamat!
:)

Beatles_Lány.xx

Új blogok!

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy a mai napig növekszik a nézettsége a blognak, és remélem hogy örömötöket lelitek ebben a történetben, bár bevallom, fogalmam sincs milyen szörnyűségeket írhattam bele.
Mint mindenki más, én is próbálok fejlődni és az írással gyakorolni, így időközönként mindig újabb és újabb történetötletekkel állok elő, de nézettség és támogatók hiányában nem igazán tudom egy idő után folytatni önerőből az írást - suli mellett pláne.

Szóval kiteszek ide néhány elkezdett remekművet, kukkantsatok be és valami módon hagyjatok nekem nyomot, ha valami megtetszett/nagyon nem tetszett meg. Pozitív és negatív kritikának egyaránt örülök.:)

Az a bizonyos oldalsávban is látható blog, aminek az írására nem visz rá a lélek, nagyon rosszul érzem magam miatta, de ha mégis megtetszik valakinek akkor esetleg újra belevághatok.
A történet főszereplője Desiree, egy 17 éves lány.
Ez a lány egy sötét titkot cipel magával a múltjából, amit senkinek nem hajlandó megmutatni.

Egyszer azonban hirtelen megjelenik egy titokzatos alak, aki egy véletlen folytán pont Desiree osztályába kerül.

Ez a fiú a múltja elől menekülve iratkozott be egy új iskolába egy vidéki kisvárosban, hogy új életet kezdjen, de pontosan a múltjával találja szemben magát Desiree személyében.

Hogy hogyan sikerül feldolgozniuk a helyzetet, mik lesznek a következményei annak, hogy a fiú döntésének?

Link.

Egy régebbi nagy álmom megvalósításának kezdeményezése, itt is ugyan ez a helyzet áll fenn, mint a többi blognál.
Maura egy átlagos, 17 éves lány, akinek mindene az éneklés, de sehogy nem tudja elérni, hogy felfigyeljenek rá, hogy tovább fejleszthesse adottságait.
A következő ősszel azonban Maura iskolájában meghirdetnek egy tehetségkutató versenyt, ahová bármilyen zenei produkcióval jelentkezhetnek a vállalkozó szellemű diákok. Maura elhatározza, hogy megmutatja mindenkinek, hogy igenis tud énekelni és bártan jelentkezik a versenybe.
Időközben a zsűri által kreált problémákkal szembesülnek a versenyzők, kihívásokkal kell szembenézniük a versenyben maradásért, és a győzelemért nagyon keményen meg kell dolgozniuk.

Link.

Előre is köszönöm ha benéztek, azt meg még inkább ha nyomot is hagytok magatok után.:)♥
Beatles_Lány.xx

10.000.♥

Sziasztok.:)

Szeretném megköszönni nektek a 10.000 megjelenítést, álmodni sem mertem volna erről korábban.

Egyúttal azt is bejelentem, hogy nem igazán fogok már ide írni többet, mert minek, úgy is tudjátok hogy örülök nektek, meg attól hogy időközönként nem frissül a blog még lehetnek olvasóim is, régiek-újak egyaránt, szóval az okokat nem részletezve eltűnök innen, ha már így hozta a sors nekem ezt az időszakot...

Lehet hogy még hallotok rólam,
Ha mégsem, akkor minden jót,
Még egyszer és utoljára köszönök mindent,
imádlak Titeket! ♥


Beatles_Lány.xx

9000.♥♥

Sziasztook! :)

Nagyon örülök annak, hogy immár jelzett olvasóim is vannak (kaptam kommentet.^^) és tényleg soha nem tudok elég köszönetet mondani nektek azért hogy ilyen nagy az oldal forgalma, odavagyok tőletek.:)

Remélem nem zavar senkit ez a sok frissítés ezer megjelenítésenként, de megszokásból írogatom, csak jól esik látni, figyelemmel követni hogy hogyan változik lépésről-lépésre a pici kis blogom és hogy peregnek a számok - mind a dátumot illetően, mind a megtekintések számát.

Nagy-nagy öröm nekem ha tetszik a történetem másoknak is, mivel ezt az egészet Miattatok kezdtem el csinálni, és még emlékszek arra, hogy egy délután leültem a gép elé a családi kiruccanásunk után és elkezdtem begépelni egy szotrit ami zenehallgatás közben beékelte magát a fejembe. Meglepő kitartással írogattam sorról-sorra, egyre többet és egyre jobban beleéltem magam, ezért lett második évad is, és befejeztem, ami egy fájdalmas pillanat volt, de higgyétek el, az iskola mellett nagyon nehéz gyakran frissíteni és igényes történetet írni terjedelmes részekkel, szóval a végére kellett már érnem. Szomorkodtam is miatta, de így visszanézve jó, hogy nem ragoztam tovább a történetet.

És az a poén, hogy az utolsó fejezet utolsó betűjéig még én sem tudtam, hogy mi is lesz a történet végkimenetele, és annyira szeretem ezt az érzést, hogy kitalálok néhány alappontot, írok egy alaphelyzetet, vázlatosan felépítem a történetet és a vázlatpontok közötti helyet kitöltöm szavakkal, amik épp a hangulatomból jönnek, amiket odaillőnek látok és lesz belőle egy kerek egész történet..:)

Azóta több történetem is van, és mivel felmerült az előző bejegyzésnél, így ide ide belinkelem hogy egyértelmű legyen:

Több blogom is van, amiket ez után kezdtem, de nem mindig jártam sikerrel. http://aa-killing-you.blogspot.hu/ ez egy már befejezett történet, amit ezután írtam meg, bár teljesen más témáról, egy átlagos lányról aki eljutott egy Asking Alexandria koncertre és kb az oda vezető útjáról szól a blog még jónéhány hónappal korábbról indítva.

Ez pedig a legelső blogom, ha érdekel, egy ilyen természetfelettis rövid történet mert elég bizonytalan voltam és hamar befejeztem: http://emlekorzok.blogspot.hu/.

A legújabb pedig, amiben nagyobb szünet állt be (először a magánjellegű problémáim miatt, utána meg mert se olvasó nem volt, sem pedig kedvem/időm írni), de néhány rész meg van a folytatásból, lehet hogy írok még hozzá. Egy táncos és énekes lányról szól, aki megpróbálkozik az iskolájában induló tehetségkutató műsorral: http://missing-detail.blogspot.hu/. 

Megköszönöm, ha benéztek és ha valamelyik megtetszik, nyugodtan olvassátok végig azt is! :)

El sem hiszem hogy a következő bejegyzésem már a 10.000. megtekintésről fog szólni!!!! ♥♥

Köszönöm,
Beatles_Lány.xx

Köszönök mindent,

de tényleg!

Nagyon jó érzés volt befejezni, egy teljes egésszé tenni a blogot. És most rizsázok egy kicsit. Utólag is sajnálom a késlekedéseket, köszönöm a kommenteket, pipákat, és minden egyebet. Nagyon jó érzés volt ránézni a blogra, és látni, hogy mennyi megjelenítés van, kommentek, chat-es üzenetek, pipák. Nagyon örültem neki, hogy van egy olyan pont a blogos életemben, ahová ha megyek, kiélhetem írói vágyaimat, és ahol szeretik, amit művelek. Nagyon köszönöm ezt Nektek, és teljesen komolyan gondolom.

És egy kis statisztika, és pluszok:
Nyitás: 2013.08.11.

azóta:

53 bejegyzés
58 megjegyzés
4 361 oldalmegjelenítés (most)
Bővebben:
Oldalmegjelenítések száma ma   54
Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban   820
Oldalmegjelenítési előzmények (összes)   4 361

Top három legtöbb megtekintést szerzett rész:
1. 109 - 3. rész - Stúdió
2. 108  - 1. rész - Kezdődik
3. 105 - Prológus

És még lenne sok minden, de nem fárasztalak Titeket tovább, inkább irányítalak a legújabb blogomra, ami egy totál független dolog, mindennapi történet, hirtelen felindulásból ,egy gif (igen, a fülhallgatós.*--*) meglátásával. Hát, lessetek be ide. Majd lesznek még dolgok, és akkor jelentkezem, de egyelőre egy óriási köszönömmel búcsúzom Tőletek!

És a pluszok:

Emlékeztek még erre a ruhára?;)

Csak a színek és Zayn miatt.:3

Grr.:$ :3

Egy kis mellékinfó: NEM biztos, hogy végleg vége, ez ideiglenes zárás. Ha lesz ihletem/időm, jövök még ide, valami fanficcel, novellával és ilyenekkel. Vagy a további élet, vagy más szemszög, vagy valami, hogy egyen itt minden. Remélem akkor is velem tartotok.
Császtok*--*

Epilógus

Ledobtam magamról a szürke kapucnis pulóvert, aminek az elején nonfiguratív fekete minta látszott, és a farmer shortot is. Igényesebb ruhát kerestem, bár az elmúlt néhány hónapban állandóan lehetetlen ruhákban jártam, nekem így tetszik. Viszem is tovább ezt a stílust, mivel ez vagyok én, de most valami másabb kell. Amire már régóta várok, bekövetkezik. Ma jön Niall Miamiba. A fiúk csak később futnak be, első náluk is az otthon, és ezt támogatom teljesen. Niall eljön értem, és holnap engem is visz Írországba, hogy együtt lehessünk, bemutasson a családjának, és velük is tölthessen időt. Két hetet leszünk ott, több idejük nincs a fiúknak, jönnek ide, hogy felvegyék a készülő lemezre a számokat.
Hatalmas mosollyal túrtam a ruháim közé. A bőröndöm teli volt már pakolva, az utóbbi napokban, mikor nem dolgoztam, a pakolási rituálét ismételgettem, ki-be mindent. Így volt esélyem minden lehetőséget átgondolni, és megfontoltan bepakolni. Egy bőrönd elég is lett, plusz egy övtáska meg az oldaltáskám.
A szekrényben sok ruha maradt még, és beálltam válogatni. Szó szerint, mert a ruhák közötti rések elégnek bizonyultak ahhoz, hogy ha két oldalra széthúzom őket a vállfákkal, beférek közéjük. Lent nagyon sok érdekesség volt, leesett ruhák, még egy fél pár cipőt is találtam. Plusz egy rúzst. Hogy az mikor került oda be, nem tudom, de inkább nem is akarom tudni.
Bő fél óra keresgélés után össze is állt a kép. Fekete cicanadrág, fekete Kill the DJ feliratos pólóval, rajta fekete-szürke-fehér kockás inggel. Cipőnek egy tornacipőt választottam és egy bőrnyakláncot. A körmömet pedig hót feketére festettem, rajta ezüstös kis pontokkal.
Szörnyen izgatott lettem, hisz Niall nemsokára megérkezik. A hajamat piszkálgattam, ami a teljes újdonság jegyében alul vörösen, fent pedig sötét barnán hullott alá. Ha felfogtam - mint azt akkor is tettem - a lenti rész vörösessége nagyon feltűnően látszott, amúgy pedig csak belevegyült a barna hajkoronámba, és itt-ott ütött ki. Nem sokat foglalkoztam vele, újra megfésültem, és felfogtam egy kontyba, bár így is kicsit kuszán állt.
Remegve álltam egyik lábamról a másikra, és fújtam ki a levegőt. Hogy lefoglaljam magam, megcsináltam egy sminket, pedig nem számdékoztam. Nem volt túl feltűnő, szemspirál, kicsi szemceruza, és vörös rúzs. El is voltam vele egy jó darabig, majd csöngettek. Felugrottam, és körülbelül kétszázas pulzussal rontottam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, és ott állt előtt ő, akire már annyi ideje vártam, életnagyságban és ajkain egy szörnyen elbűvölő mosollyal. Rendesen megszédültem már a pillantásától is, hát még a következő csóktól, ami körülbelül négy percig tartott. Niall megfogta a derekamat, és a szemébe néztem, kicsit ködös pillantással.
- Szia - vigyorodtam el boldogan. - Hiányoztál.
- Te is nekem - nézett rám csillogó szemekkel. Egy újabb csók után bementünk, és beszélgetni kezdtünk. A repülő Írországba csak másnap délelőtt indult, és az fennmaradó időt együtt akartuk tölteni, csak mi ketten.
- Na, most már beszélni szeretnék veled. Eljössz velem valahová? - kérdezte este tíz óra felé.
- Hát persze - egyeztem bele. Egy kis hajigazítást követően nekivágtunk az ismeretlennek. Majd fél órán át hajtottunk.
- Honnan van kocsid? - kérdeztem meg, mikor leesett, hogy mivel is megyünk.
- Kölcsönöztem - villantott egy lélegzetelállító mosolyt.
- Ezt előre eltervezted? - néztem rá nagy csillogó szemekkel.
- Hát persze - mosolygott titokzatosan.
Többet alig beszéltünk, egyik kezével az enyémet fogta, a másikkal pedig vezetett. A rádió szólt, és amikor valamelyik számuk felcsendült boldogan énekelni kezdtünk a Story of my life-ot. Nagyon aranyosan énekelt, imádtam az akcentusát. Annyira édes volt, és ellenállhatatlan.
A következő szám, amit felismertem, a Red Hot Chili Peppers egyik száma volt, a Zephyr Song, amit nem is tudtam, hogy Niall nem csak, hogy ismer, még szeret is. Elénekelte nekem a egészet, én meg csak bámultam mindenfelé teljesen elpirulva, mivel ez egy nagyon kedves szám a szívemnek.
- Szeretlek - nyögtem ki, nagyon kellett már. Hiába volt az a rengeteg telefonhívás, a sok skype beszélgetés, és chatelés, és az ott leírt vagy kimondott szavak, muszáj volt élőben is megerősítenem.
- Annak örülök csillagom - kacsintott rám.
- Inkább figyeljük az utat, jó? - nevettem fel, mivel egészen elbambultuk egymást.
Nevetve visszanézett, és el is érkeztünk valami totál világvégi helyre.
- Sss - intett csendre, mikor elkezdtem volna kérdezősködni.
Bementünk egy kis erdő széléhez, ahol pici földből kiálló lámpák világították meg az utat, és a szőnyeget. Volt ott ennivaló, meg miden egyéb is.
Megvacsoráztunk, közben mindenféle témákról beszéltünk újra is akár.
- Na, valami komolyabbról akarok beszélni - kezdett bele kissé feszélyezetten.
- Lengéscsillapítókról? - nyögtem ki az első eszembe jutó dolgot, hogy oldjam a feszültségét.
- Nem - nyögte ki a nevetés közepette. - Rólunk - komolyodott le az arca.
- Hajrá - mosolyogtam biztatóan és reménykedtem, hogy nem akar itt hagyni, mert azt nem élném túl.
- Hozzám jössz feleségül? - hatolt a csendbe élesen a hangja. A levegő is bennem rekedt. Komolyan kérdezte? Megkérdezte? Szeretné, hogy vele maradjak? Én? Vele? Együtt? Alig tudtam megszólalni, a torkom kiszáradt, és a szívem őrült tempóban dobogott. Már megszokottan érkező lepkéim felbolydították a gyomromat, és levegőért kapkodva, magamtól eltérően magas és vékony hangon válaszoltam:
- Igen.
Ő egy iszonyatosan nagy és boldog mosollyal nevetni kezdett, és én is csatlakoztam. A közben előszedett gyűrt, amit nem is vettem észre, az ujjamra húzta. Felemeltem az ujjamat, és ott csillogott az ezüstön három kő, nagyon gyönyörű volt. El sem hittem, hogy eljegyeztek, ezt is megéltem.
- Forever - énekelte el Niall az úton hallott Zephyr song-ból a szót és lerántott a szőnyegre egy hosszú csók erejéig, ami az új életünk kezdete lett.