12/01/2013

Köszönök mindent,

de tényleg!

Nagyon jó érzés volt befejezni, egy teljes egésszé tenni a blogot. És most rizsázok egy kicsit. Utólag is sajnálom a késlekedéseket, köszönöm a kommenteket, pipákat, és minden egyebet. Nagyon jó érzés volt ránézni a blogra, és látni, hogy mennyi megjelenítés van, kommentek, chat-es üzenetek, pipák. Nagyon örültem neki, hogy van egy olyan pont a blogos életemben, ahová ha megyek, kiélhetem írói vágyaimat, és ahol szeretik, amit művelek. Nagyon köszönöm ezt Nektek, és teljesen komolyan gondolom.

És egy kis statisztika, és pluszok:
Nyitás: 2013.08.11.
azóta:
53 bejegyzés
58 megjegyzés
4 361 oldalmegjelenítés (most)
Bővebben:
Oldalmegjelenítések száma ma   54
Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban   820
Oldalmegjelenítési előzmények (összes)   4 361




Top három legtöbb megtekintést szerzett rész:
1. 109 - 3. rész - Stúdió
2. 108  - 1. rész - Kezdődik
3. 105 - Prológus

És még lenne sok minden, de nem fárasztalak Titeket tovább, inkább irányítalak a legújabb blogomra, ami egy totál független dolog, mindennapi történet, hirtelen felindulásból ,egy gif (igen, a fülhallgatós.*--*) meglátásával. Hát, lessetek be ide. Majd lesznek még dolgok, és akkor jelentkezem, de egyelőre egy óriási köszönömmel búcsúzom Tőletek!

És a pluszok:
Emlékeztek még erre a ruhára?;)


Csak a színek és Zayn miatt.:3


undefined
Grr.:$ :3


Egy kis mellékinfó: NEM biztos, hogy végleg vége, ez ideiglenes zárás. Ha lesz ihletem/időm, jövök még ide, valami fanficcel, novellával és ilyenekkel. Vagy a további élet, vagy más szemszög, vagy valami, hogy egyen itt minden. Remélem akkor is velem tartotok.
Császtok*--*

Epilógus


Ledobtam magamról a szürke kapucnis pulóvert, aminek az elején nonfiguratív fekete minta látszott, és a farmer shortot is. Igényesebb ruhát kerestem, bár az elmúlt néhány hónapban állandóan lehetetlen ruhákban jártam, nekem így tetszik. Viszem is tovább ezt a stílust, mivel ez vagyok én, de most valami másabb kell. Amire már régóta várok, bekövetkezik. Ma jön Niall Miamiba. A fiúk csak később futnak be, első náluk is az otthon, és ezt támogatom teljesen. Niall eljön értem, és holnap engem is visz Írországba, hogy együtt lehessünk, bemutasson a családjának, és velük is tölthessen időt. Két hetet leszünk ott, több idejük nincs a fiúknak, jönnek ide, hogy felvegyék a készülő lemezre a számokat.
Hatalmas mosollyal túrtam a ruháim közé. A bőröndöm teli volt már pakolva, az utóbbi napokban, mikor nem dolgoztam, a pakolási rituálét ismételgettem, ki-be mindent. Így volt esélyem minden lehetőséget átgondolni, és megfontoltan bepakolni. Egy bőrönd elég is lett, plusz egy övtáska meg az oldaltáskám.
A szekrényben sok ruha maradt még, és beálltam válogatni. Szó szerint, mert a ruhák közötti rések elégnek bizonyultak ahhoz, hogy ha két oldalra széthúzom őket a vállfákkal, beférek közéjük. Lent nagyon sok érdekesség volt, leesett ruhák, még egy fél pár cipőt is találtam. Plusz egy rúzst. Hogy az mikor került oda be, nem tudom, de inkább nem is akarom tudni.
Bő fél óra keresgélés után össze is állt a kép. Fekete cicanadrág, fekete Kill the DJ feliratos pólóval, rajta fekete-szürke-fehér kockás inggel. Cipőnek egy tornacipőt választottam és egy bőrnyakláncot. A körmömet pedig hót feketére festettem, rajta ezüstös kis pontokkal.
Szörnyen izgatott lettem, hisz Niall nemsokára megérkezik. A hajamat piszkálgattam, ami a teljes újdonság jegyében alul vörösen, fent pedig sötét barnán hullott alá. Ha felfogtam - mint azt akkor is tettem - a lenti rész vörösessége nagyon feltűnően látszott, amúgy pedig csak belevegyült a barna hajkoronámba, és itt-ott ütött ki. Nem sokat foglalkoztam vele, újra megfésültem, és felfogtam egy kontyba, bár így is kicsit kuszán állt.
Remegve álltam egyik lábamról a másikra, és fújtam ki a levegőt. Hogy lefoglaljam magam, megcsináltam egy sminket, pedig nem számdékoztam. Nem volt túl feltűnő, szemspirál, kicsi szemceruza, és vörös rúzs. El is voltam vele egy jó darabig, majd csöngettek. Felugrottam, és körülbelül kétszázas pulzussal rontottam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, és ott állt előtt ő, akire már annyi ideje vártam, életnagyságban és ajkain egy szörnyen elbűvölő mosollyal. Rendesen megszédültem már a pillantásától is, hát még a következő csóktól, ami körülbelül négy percig tartott. Niall megfogta a derekamat, és a szemébe néztem, kicsit ködös pillantással.
- Szia - vigyorodtam el boldogan. - Hiányoztál.
- Te is nekem - nézett rám csillogó szemekkel. Egy újabb csók után bementünk, és beszélgetni kezdtünk. A repülő Írországba csak másnap délelőtt indult, és az fennmaradó időt együtt akartuk tölteni, csak mi ketten.
- Na, most már beszélni szeretnék veled. Eljössz velem valahová? - kérdezte este tíz óra felé.
- Hát persze - egyeztem bele. Egy kis hajigazítást követően nekivágtunk az ismeretlennek. Majd fél órán át hajtottunk.
- Honnan van kocsid? - kérdeztem meg, mikor leesett, hogy mivel is megyünk.
- Kölcsönöztem - villantott egy lélegzetelállító mosolyt.
- Ezt előre eltervezted? - néztem rá nagy csillogó szemekkel.
- Hát persze - mosolygott titokzatosan.
Többet alig beszéltünk, egyik kezével az enyémet fogta, a másikkal pedig vezetett. A rádió szólt, és amikor valamelyik számuk felcsendült boldogan énekelni kezdtünk a Story of my life-ot. Nagyon aranyosan énekelt, imádtam az akcentusát. Annyira édes volt, és ellenállhatatlan.
A következő szám, amit felismertem, a Red Hot Chili Peppers egyik száma volt, a Zephyr Song, amit nem is tudtam, hogy Niall nem csak, hogy ismer, még szeret is. Elénekelte nekem a egészet, én meg csak bámultam mindenfelé teljesen elpirulva, mivel ez egy nagyon kedves szám a szívemnek.
- Szeretlek - nyögtem ki, nagyon kellett már. Hiába volt az a rengeteg telefonhívás, a sok skype beszélgetés, és chatelés, és az ott leírt vagy kimondott szavak, muszáj volt élőben is megerősítenem.
- Annak örülök csillagom - kacsintott rám.
- Inkább figyeljük az utat, jó? - nevettem fel, mivel egészen elbambultuk egymást.
Nevetve visszanézett, és el is érkeztünk valami totál világvégi helyre.
- Sss - intett csendre, mikor elkezdtem volna kérdezősködni.
Bementünk egy kis erdő széléhez, ahol pici földből kiálló lámpák világították meg az utat, és a szőnyeget. Volt ott ennivaló, meg miden egyéb is.
Megvacsoráztunk, közben mindenféle témákról beszéltünk újra is akár.
- Na, valami komolyabbról akarok beszélni - kezdett bele kissé feszélyezetten.
- Lengéscsillapítókról? - nyögtem ki az első eszembe jutó dolgot, hogy oldjam a feszültségét.
- Nem - nyögte ki a nevetés közepette. - Rólunk - komolyodott le az arca.
- Hajrá - mosolyogtam biztatóan és reménykedtem, hogy nem akar itt hagyni, mert azt nem élném túl.
- Hozzám jössz feleségül? - hatolt a csendbe élesen a hangja. A levegő is bennem rekedt. Komolyan kérdezte? Megkérdezte? Szeretné, hogy vele maradjak? Én? Vele? Együtt? Alig tudtam megszólalni, a torkom kiszáradt, és a szívem őrült tempóban dobogott. Már megszokottan érkező lepkéim felbolydították a gyomromat, és levegőért kapkodva, magamtól eltérően magas és vékony hangon válaszoltam:
- Igen.
Ő egy iszonyatosan nagy és boldog mosollyal nevetni kezdett, és én is csatlakoztam. A közben előszedett gyűrt, amit nem is vettem észre, az ujjamra húzta. Felemeltem az ujjamat, és ott csillogott az ezüstön három kő, nagyon gyönyörű volt. El sem hittem, hogy eljegyeztek, ezt is megéltem.
- Forever - énekelte el Niall az úton hallott Zephyr song-ból a szót és lerántott a szőnyegre egy hosszú csók erejéig, ami az új életünk kezdete lett.