11/29/2013

II. évad - 24. rész - Az utolsó epizód

Hát hello. Itt is van a várva-várt (vagy nem annyira) rész.A kimaradásomért bocsánatot szeretnék kérni, de így jött ki. A blogot nem hagyom lezáratlanul, szóval a vég közeledik. Várjátok csak, majd nemsokára kint lesz az epilógus is.(: <3

Ilyen gondolatokkal vágtunk neki az éjszaka befejezésének, és az új reggelnek. Mert időközben behajnalodott.
Dél előtt néhány perccel kipattant a szemem, és figyelni kezdtem. Niall még mindig mellettem feküdt, mint ahogy hajnalban, és a fiúk is a nappaliban feküdtek itt-ott. Egy hatalmas sóhaj kíséretében rontottam ki a konyhába, hogy mire felébrednek, legyen ennivaló az éhenkórászoknak. Kint összeszedtem magam, megmostam az arcomat, és összedobtam néhány adag rántottát.
Felmentem, megmosakodtam és egy gyors zuhanyt is beiktattam, majd a hajam kifésülése vetett véget a nyugalmas időszaknak, mert annyira összekócolódott, hogy alig bírtam vele. A méreg elöntött, a fejbőröm fájt, és hisztisen eldobtam a hajkefét a fürdőszoba másik végébe. Ez a dolog régebbi éveimre emlékeztetett nagyon, állandóan csapkodtam mindent, ha olyan voltam. Könnyes szemekkel hajoltam le a fésűért, és felvéve megint eltaszítottam a tárgyat. Jól esett egy kicsit kiengedni a gőzt, de pár perc múlva már lenyugodva ücsörögtem tovább a fürdőkád szélén, kifésült hajjal.
Nagy nap volt az nekem, csinos akartam lenni, amennyire tőlem telik. A választásom ruhaügyben egy rövid fekete ruhára esett, aminek a húzott mellrésze alatt egy hófehér szalag fut és oldalt ez a szalag lefelé is folytatódik a ruha mellett. Bár ott nincs rávarrva, csak leng, ha pörgök vele. A cipőt nem túloztam el, egy balerinacipő tökéletes volt, kiegészítőnek pedig egy pici fehér gyöngyökből álló nyakláncot választottam,  szintén fehér, de inkább krémszínű szalagkarkötővel, alatta egy fekete nagyobb bogyókból álló résszel. Ezt a két karkötőt egy teljesen más árnyalatú fehérrel - ami inkább a krémszín hatású volt - kötöttem össze. A hajamat kicsit behullámosítottam, és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Lesétáltam a nappaliba, ahol még mindenki aludt, kivéve egy éberen nézelődő alakot.
- Jó reggelt Harry - suttogtam.
- Neked is.
- Kijössz enni? - mosolyogtam rá.
Ő egy bólintással beleegyezett az ajánlatomba és éhes szemekkel tört utat magának a többiek között, mert hogy ő volt a legtávolabb a konyhaajtótól.
A harc után fáradtan vágódott le a székbe, és egy tányért megragadva szedett magának, és enni kezdett, mintha legalább három napja nem evett volna semmit. Ez a fajta vadság inkább Niallra volt jellemző, de mint rájöttem, a fiúk tegnap dél óta nem is ettek. Csodálom, hogy Niall még él. Csak rá kellett gondolnom, a kócos fejével bekóválygott az ajtón, és kómás fejjel nézte az ajtófélfát, majd ténylegesen is bejött. És mosolyogva rávetettem magam, szorosan megöleltem, és nyomtam az arcára egy puszit. Ő végigsimított a hátamon és nyomott egy puszit a fejemre, majd így álltunk egy ideig, de az étel csábítóbb volt, mint én, szóval ő is csatlakozott bongyor társunk mellé.
Lassan mindenki kijött, és enni kezdtünk. Nem igazán beszélgettünk, a szomorúság erőt vett rajtam, a fiúkon pedig vegyes érzelmek tükröződtek. Végig akarták már csinálni a turnét, hogy nyugton lehessenek egy kicsit, bár az új album felvétele még előttük állt, de maradni is akartak, főleg Lou és Niall.
Egy óra felé indulniuk kellett haza csomagolni.
- Eljössz velünk? - nézett rám boci szemekkel Lou.
- Hát persze, hogy megyek. Remélem nem leszek útban - mosolyogtam önfeledten.
- Ilyenkor útban? inkább segítség leszel, Niall azt sem tudja, hol áll a feje pakoláskor - nevettek fel. Én vigyorogva egy kis táskát kaptam fel, és indulhattunk is.
A kocsiút gyorsan elrepült, beléptünk az óriási villába. Fent Niall szobájában óriási rumli és katasztrófa várt. Szőkeségem előrángatott egy bőröndöt valahonnan, ami félig ugye már meg volt telítve, de teljes káoszban.
- Na gyere, pakoljunk el rendesen - húztam az ágyra, beültetett az ölébe, és amíg én újra behajtogattam mindent a táskába, ő puszilgatta a nyakamat.  Amikor kifogytunk a cuccokból, előpakolt mindent és rápakolta az ágyra. Szerencsésebb esetben. Amúgy meg háttal nekem találomra célozta be az ágyat és dobálta mindenfelé a dolgokat. A ruháknál még oké volt, de a kislámpa kissé szerencsétlenül járt, a kukában lelte a végzete. Végül is, mert Harry és Zayn amerikai focizni kezdtek a lámpa néhány nagyobb darabjával, és hát lett sok kisebb darab plusz egy bekötözött kéz. Na meg egy lámpadarabokkal teli kuka. De hogy Niall minek akarta azt is elhozni..
Lassan végeztünk is, hatkor pedig mehettünk a reptérre. Előtte Niallal a szobájában töltöttük az időnket, összebújva beszélgettünk, meg ilyenek.
Kint már tényleg szomorúak lettünk, és próbáltunk oldottan beszélgetni, de nem sikerült. A repülő előtt nagyon fájt a szívem, és Niall kezét szorongattam. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Könnyes szemekkel csókoltam meg, és biztosítottam róla, hogy ő is hiányozni fog.
- Aztán ne bújj össze sok fiúval, míg nem vagyunk itt - kacsintott felém Liam.
- Nem, elég lesz egy-kettő - röhögött Hazz.
Én is elnevettem magamat, majd mindenki követte példánkat. A búcsút nem úgy képzeltük el, hogy mindenki sír vagy szomorú, hanem, hogy hozzuk a formánkat, és végig nevetjük.

Szóval még fél órán keresztül különböző poénok repkedtek, és mindenki nagyon jól érezte magát. Aztán indulniuk kellett fel a gépre, már tényleg.
- Ne hagyj itt - csúszott ki a számon egy csók után Niallhoz.
- Muszáj lesz. De visszajövök hozzád - suttogta, majd újra megcsókolt.
- Szeretlek - mondtam, és hozzábújtam egy utolsó ölelésre. A könnyeim égették az arcomat, pedig megígértem, hogy nem fogok sírni. Lassan folytak le egymás után, Niall pedig meleg kezével letörölgette őket.
- Én is szeretlek - mosolygott rám, és felszállt a gépre.
Én ott álltam, reménykedve, és boldogan, mivel nemsokára visszajön hozzám, mégis a szomorúság mázsás súlyként nyomódott rajtam. Nem akartam egyedül maradni tovább. Fogtam magam, betettem a zenelejátszómat, elindítottam egy hangulatomhoz illő zenét, hazasétáltam, és nekifogtam a visszaszámlálásnak.

11/12/2013

II. évad - 23. rész - Az igazság

Két rész is jött ma, szóval ez rövidebb lesz, és köszönöm a komit.♥
Na, lassan tényleg vége, még egy rész, és Epilógus, szóval készüljünk, köszönök mindent, főleg, hogy mindjárt négyezres a nézettség, és minden. Imádlak Titeket!


De hogy ki volt a lány odabent, na arról fogalmam nincs, azóta sem.
Harry sehol nem volt, és elkezdtünk keresgélni. Én kint próbáltam szerencsét, és bejött.
- Hol a cicád Hazz? - néztem rá furcsállóan, mivel az este eleje óta nem láttam szegénykét. Mármint a macskát.
- Szélnek eresztettem, nem tarthatom fogságban - dőlt be a bokorba. Kirángattam, és megtámasztva befelé kezdtem vonszolni.
- Gyere, bent van mindenki, bulizunk - sikongattam halkan a boldogság mámorában fürödve.
Fél óra múlva már teljesen letörten ücsörögtem a kanapén.
- Meghalok bánatba - kántáltam ülés közben.
- Hajjá', de jövök veled - csapódott mellém Zayn.
- Mi a helyzet veled? Rég beszéltünk.
- Velem konkrétan a semmi nincsen, az van. Gyere, fent nincs ekkora zaj - húzott fel, és a kezembe nyomta az üveget. Én engedelmesen meghúztam, szerencsétlenségemre még a lépcső előtt. Valahogy felbotorkáltunk, és egy szobába mentünk beszélgetni. Aztán egy idő után azon kaptam magunkat, hogy csókolózunk. És mindketten akarjuk. Nagyon megdöbbentem, de nem érdekelt semmi, a régi szép időkre gondoltam, az emlékére belementem a dologba. Aztán észbe kaptam, eszembe jutott Niall, és hogy ő a barátom, őt szeretem, ezt csak a pia csinálja velem. Elhúzódtam, és Zayn sem jött közelebb.
Ravasz mosollyal az arcán pásztázott.
- Mondtam, hogy nem adom fel - csillant fel a szeme.
- Én meg nem dőlök be neked - vigyorogtam magabiztosan.
- Tuti? - röhögött.
- Azaz - nevettem fel én is, és visszamentem a buliba. Ittam még egy kicsit, hogy elvigye Zayn igencsak régi dolgokra emlékeztető emlékbeli dolgait, és Niallhoz léptem.
- Be kell vallanom neked valamit - álltam elé eltökélten. Eldöntöttem, hogy tisztázom a helyzetet, így nem hagyhatom elmenni.
- Gyere - kezdett  oldalra húzni egy kisebb ajtóhoz. Benyomultunk rajta, és az ajtó becsukása után megint elhalkult a dübörgő zene. Hogy még nem jelentettek fel mindet eddig?
- Szóval, volt egy dolog, azaz kettő, de nem akartam, vagyis lehet, de nem hiszem, mert nem szabad, de mégis volt, meg nem tudtam, és ő sem tehetett róla, de mégis, szóval áá - kezdtem hadarni, a végére pedig teljesen belezavarodtam.
- Nyugi, csak lassan.
- Szóval, Zayn és én. Tehát, nem akartam, lehet, hogy a piától, de mégis - akadtam el.
- Mi? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
- Csókolóztunk - nyögtem ki jó néhány perccel később.
- Ó, csak ez - könnyebbült meg.
- Mi az hogy csak ez?! - kezdtem beidegesedni, kicsit fentebb emeltem a hangomat.
- Hát, Zayn említette, hogy biztos nem hagyja ki a lehetőségeit, ha lesznek, és el fog tőlem csábítani, ha úgy hozza a helyzet, meg hogy össze fog zavarni, és rádöbbent, hogy még mindig őt szereted. Na, én nem értettem, mondtam, hogy jól van, de én is harcolni fogok érted, és hogy nem engedlek el, soha. Szeretlek - vallotta be. Annyira boldog lettem, hogy nem mérges, nem ordibál és nem akar semmit csinálni, csak harcolni értem, hogy egy ideig meg sem bírtam szólalni, csak éreztem a könnyeimet lefolyni az arcomon.
Niall szorosan magához ölelt, és így álltunk egy darabig.

- Én is szeretlek - suttogtam.
- Tudom - nevetett halkan. Én is csatlakoztam, sírtam és nevettem egyszerre.
Itt ácsorogva olyan szomorú lett minden, hisz itt hagy egy csomó időre egyedül.. De legalább visszajön. Ilyen gondolatokkal vágtunk neki az éjszaka befejezésének, és az új reggelnek. Mert időközben behajnalodott.

II. évad - 22. rész - Az utolsó buli - már tényleg

Aztán jött az utolsó nagy buli, mivel a fiúk másnap indultak is tovább a turné utolsó néhány helyszíneire.
Kicsit szomorkás hangulatban indultunk útnak a buli helyszínére, hiába, hogy megmondtuk, nem lesz több buli. Ezt nem lehetett kihagyni. A kocsiban a fiúk és én utaztunk együtt. Niallnek dőltem, és élveztem a közelségét, mert legalább három hétig nem láthatom ezek után. A kezét a sajátomra tette és kicsit megszorította, jelezve, hogy szinte ugyanarra gondoltunk.
- Hát, nemsokára tűzünk innen is.
- És utána mikor lesz máshol fellépés? - érdeklődtem.
- Ezt még mi sem tudjuk - nézett ránk összeráncolt szemöldökkel Hazz. Mellesleg az ölében egy kiscica feküdt, akit simogatott, és csillogó szemekkel hallgatta a dorombolását.
Igen, több meglepetést is tartogatott az este. Kifelé jövet a kapunál egy kiscica ácsorgott elveszetten, és Harry a fejébe vette, hogy ő lesz a cicája, és nem érdekli, hogy mi mit gondolunk. Azt azért megbeszéltük, hogy ha valaki keresné, visszaadja, és veszünk neki másikat. A valószínűsége ugyan elég kicsi annak, hogy éjszaka keressék pont nálunk a macskát, de Hazz eltéríthetetlen volt.
- Na, majd meglátjuk még. Úgyis visszajövünk, vagy legalábbis Niall - mosolygott Liam.
- Én is, én is! - kiáltozott Lou kisiskolásként jelentkezve.
- Talán megengedem - néztem rá tettetett töprengéssel.
- Talán? - szomorodott el.
- Na jó, nagy rá az esély.
Miután teljesen reménytelenül szomorú arcot vágott, megegyeztünk, hogy akár hozzánk is költözhet, ha úgy tartja kedve, majd elértük uticélunkat.
- Na akkor egy utolsót! - kiáltotta Zayn és berontott a házba. Követtük, és rgtön partihangulatot teremtettünk, hiába, hogy még csak mi voltunk ott. Mire befutottak a többiek, akiket meghívtunk - mivel zárt körű parti volt, a búcsú miatt -, már teljesen beálltak a fiúk, kivéve persze Liam. Én is ittam egy kicsit.
Elly és Kris totál ko-n futottak be, a koncert után már elindultak haza, ott jól feltankoltak, meg persze benyomtak egy üveggel a piából, és úgy gyalogoltak a házig, kirakták a konyhába az üvegeket, és később a kanapén fetrengve röhögtek tovább. Lou csatlakozott társaságukhoz, elég jól elbeszélgettek. 
Inkább felkutattam Niallt, aki elvitt táncolni egyet, bár mi voltunk egyedül táncos kedvünkben, nem zavart senkit.
- Hát, elmentek - sóhajtottam egy nagyot.
- El, de visszajövök, megígérem.
- Remélem is. És amíg amarra leszel, ne szedj össze senkit. Bár ki tudja, hány ilyen barátnőd van - röhögtem fel.
- Hát, nem igazán tudom megszámolni - töprengett nevetve.
- Nem is baj, legalább engem megjegyezhetsz, nem zavar a többi lány. Fel ne vedd nekik a telefont - mosolyogtam rá.
- Nem fogom - ígérte, és megcsókolt.
Még táncoltunk egy ideig, amikor én felfedező útra indultam, mert hirtelen sokkal többen lettünk, mint voltunk. Vagy csak én láttam mindenkiből kettőt..
 - Lou, mik ezek-e? - kérdeztem.
- Emberek, drágaságom - vigyorgott rám.
- És miért itt?
- Mer a budiba kevés a hely nekik, mit akarsz? - nevetett a poénján.
- Na, hagyjuk. De amúgy nem privát a buli?
- De, ők haverok - bizonygatta.
- Jól van - vigyorogtam rá.
Niall épp egy lánnyal beszélgetett, inkább nem zavartam meg őket, bár a féltékenység nagyon is azt akarta, hogy menjek oda, és vágjam a lányképébe, hogy az övé vagyok, ő pedig az enyém. Megszorítottam a láncot a nyakamban, és felfelé indultam inkább.
-Jajjajjajj. Jhahajjajj - sóhajtozott és jajjgatott valaki odabent a fürdőben.
- Mi a helyzet mezei kecske? - rontottam valakire.
- A kecske nem ezt csinálja - nyávogott. - Mek mek mek - kezdte imitálni a kecskét. Én mosolyogva kihátráltam, nem zargattam őkecskeségét tovább.
Majd visszatörtem, és megkérdeztem.
- Most komolyan, mi a baj?
- Nincs baj - mentegetőzött, de a lendülettől beborult a kádba, amivel megfordult a tükör felé.
- Hát azt látom - vigyorogtam. - Nekem kiöntheted a szíved.
- Nincs mit. Muhahaha - röhögött magán.
Inkább tényleg bent hagytam, hadd józanodjon.
De hogy ki volt a lány odabent, na arról fogalmam nincs, azóta sem.

11/10/2013

II. évad - 21. rész - Koncert

Nagyon sajnálom, hogy hamarabb nem érkeztem a résszel, de nagyon el vagyok halmozva, és minden egyéb dolgom is van az egész mellett, szóval nagyon kész vagyok, de mindegy is, mivel itt a rész. Jó olvasást, és komizzatok légyszi, mert eddig mindig kaptam mostanában, az előző részhez meg semmi..
Amúgy lassan befutunk a finish-be, mert 25 rész lesz, a szavazás alapján (holnap zárul, de így is több a szavazat a 25-nél.).




Elbúcsúzkodtunk, és bezuhantam az ágyamba a gyors zuhanyt követően, majd rögtön el is aludtam.
Egy hét múlva, a szombati nap nagy izgalmakkal telt. A koncert napja volt, mindenki várta a fejleményeket, a számokat és mindenféle meglepetéseket, mert olyanok is voltak ám.
A fiúk ismét fergeteges koncertet adtak, a legújabb számaikat adták elő a legújabb turnéjuk keretei között. Én, mint protekciós, és néhány ismerős, meg persze Kris és Elly az első sorban kaptunk helyet a hatalmas arénában. Nem vittem túlzásba az öltözködést, egy farmer rövidnadrágot húztam magamra egy ejtett vállú fehér pólóval, amin a wild young & free felirat szerepelt, színes betűkkel és hozzá a Directioner nyakláncomat. Mivel sok állásra számítottam egy lapos talpú szandált választottam az összeállításhoz, plusz egy fehér kis táskát. Állítólag jól néztem ki, én nem így vélekedtem, de Niall szava szent és sérthetetlen, így inkább annyiban hagytuk a dolgot.

A nyaklánc is tőle származott. Szerda este elhatároztuk, hogy elmegyünk randizni, hogy legalább a kapcsolatunk ezen része normálisnak mondható legyen. Mivel az idő teljesen kivirágzott, visszatért az eredeti Miami-i kerékvágásba, kiültünk az egyik parkba, egy eldugottabb részre egy óriási fa alá, és piknikeztünk egyet. Niall hozatott több féle ételt, és mint az elvárható volt tőlünk, mindent bepusztítottunk. Még ücsörögtünk, és bámultuk az eget, amin nagy sajnálatomra a csillagok nem látszódtak a nagy fényességtől.
- Mindig is csillagász akartam lenni - ecseteltem korábbi terveimet Niallnak.
- És miért nem jött össze? - kérdezte.
- Mert nem voltak olyan körülményeim, inkább eljöttem énekesnek.
- Most ezt úgy mondod, mintha elpazaroltál volna egy lehetőséget. Még lehetsz csillagász - biztatott aranyosan.
- Köszönöm, de szerintem már késő. Maradjunk inkább az éneklésnél, majd elmegyek valami bárba dalolászni, hogy keressek is valamit - nevettem el magam.
- Én meg majd megyek hallgatóságnak - vigyorgott ő is. - Ha már itt tartunk, valamit szeretnék neked adni - kutakodott a táskában.
A szívem hevesebben kezdett dobogni. Reméltem, hogy nem készül feleségül venni, mert nem akartam még, korai volt ez nekem. Diadalittas vigyorral kirántotta az egyik kicsit zsebből a dolgot, ami nagyobb volt, mint egy gyűrű, így fellélegezve vártam a következő lépést.
- Szóval, vettem neked valamit, amivel mutathatnád az összetartozásunkat - mondta élénken csillogó szemekkel. És felém nyújtott valamit.
Egy ezüst nyaklánc volt, a tipikus Directioner felirattal. De valami más volt, valami szokatlan. Jobban megnéztem, és rádöbbentem, hogy a nyolcas másik oldalába és hátulra lentre bele volt gravírozva, hogy Niall+Lottie. Igen, az ő szokása lett, hogy miután minden elnevezési lehetőségemet megtudakolta, talált ki egy újabbat, a Charlotte becézését, a Lottie-t. Semmi bajom nem volt vele, főleg amikor az ő szájából hallottam, kifejezetten szívmegdobogtató volt. A lánc végén pedig egy kék kő csillogott a lámpafényben.
- Ez gyönyörű - szóltam meghatottan.
- Örülök hogy tetszik - felelte, és hosszasan megcsókolt.
- Amúgy, mániád a nyaklánc ajándékozgatás? Hány lányt vettél már le ilyen gyönyörű dolgokkal a lábáról? - kérdeztem egy vigyorral.
- Te vagy az első - mosolygott rám, miután leesett neki, hogy az előző nyakláncot, amit nagyon gyakran viseltem, is tőle kaptam.
Még feküdtünk kint egy darabig, nézelődve, de elálmosodtunk, így hamar összepakoltunk, és hazajöttünk. Ugyanis most ideiglenesen beköltöztettem Niall-t a házunkba, hogy legyen egy kis közös nyugalmunk, bár így is a fél napon át itt voltak a többiek is. A másik felében pedig dolgoztunk, de mindjárt jobb érzés volt arra ébredni, hogy van valaki, aki melletted fekszik, és aranyosan ébreszt, vagy éppen te őt.

A koncertnek nagyon hamar vége lett, és itt jött a meglepetés, a fiúk engem, és a tömegben csendesen megbúvó Ed Sheerant is felhívták, és közösen énekeltünk el egy számot, ami összehozott mindenkit, az A Team-et.
Később berohantunk hátra, a fiúk pedig fényképezkedtek. Ed-del hosszasan beszélgettünk, hiszen rég volt lehetőségünk személyesen diskurálni, hiába, hogy tartottuk a kapcsolatot elektronikus módokon. Aztán jött az utolsó nagy buli, mivel a fiúk másnap indultak is tovább a turné utolsó néhány helyszíneire.

11/03/2013

II. évad - 20. rész - Karácsonyfadíszt a nyakába?

Köszönöm az öt feliratkozót, a komikat és megjelenítéseket, egyszerűen utánozhatatlanok vagytok.♥ *-* Nem tudom, hogy jövő héten hogy jövök, de kicsit bele kell húzni a sulis dolgokba, próbálok sietni.(: Na, itt is van a rész:

- Te is nekem - súgtam vissza. Mosolyogva sétáltunk beljebb, mikor a többiek is befutottak.
Eleinte csak Elly lábait láttam felsétálni a lépcsőn, majd felbukkant teljes valójában is, és persze Kristen is ott robogott mögötte. Egész komolyan vette a buli-dolgot és egy csini sötétbordó miniruhát vett fel magassarkúval és kis táskát hozott.
Köszöntöttem őket, majd beültünk a nappaliba. Bemutattam őket egymásnak, mármint a lányokat a bandának, és kezdtünk beszélgetni. Hoztam be néhány light-osabb italt, és mindenki ellazult. Én Niall ölében ültem, mert nem volt elég hely - legalábbis ő ezt állította, az üres helyek mellettünk nem igazán érdekelték.

- Csini a masnid - mosolygott rám Liam.
- Köszi - vigyorogtam rá.
- Amúgy, jól néz itt ki minden, csak egy problémám van. Azaz nem is annyira probléma, csak észrevétel. Vagy kérdés - mondta Hazz drága.
- Lökjed - vihogtam fel.

- Minek van itt egy kandalló? Tök meleg van mindig, most is egyre jobb lesz az idő, csak volt egy kis kihagyás. Komolyan, te tetted be? - nézett rám. Lou kezében Kevinnel - akinek a nyakában egy csillogós ezüstlánc lógott, ami szerintem karácsonyfadísz lehetett valamikor, és fel volt tekerve a nyakára.
Tehát, felrántotta a kezét, jelentkezést imitálva, mire Kevin kirepült belőle, és nekiütődött a falnak. Lou mintha észre sem vette volna.

- Én tudom. Tuti, hogy csak oda van ragasztva! - kiáltott diadalmasan.
- Menj, nézd csak meg -intetem Harry-nek, aki érdeklődve figyelt.
Életmentő kapitány a galamb után ugrott, és újraéleszteni készült, mikor is a csillogó répát nézegető csillogó szemű fiú felkiáltott.

- Hé, Kevin! Mi lelt, édesem? Válaszolj! - ugrott rá sikítva. Majd halkan hozzátette. - Tudtam, hogy valami hiányzik. Ezek a megérzések.
- Ez az genius - veregette meg Zayn a vállát, és folytatta a madárbábu lélegeztetését.
Én a fejemet fogva röhögtem, és megszólaltam a lányoknak, akik szintén nevetve bámultak.

- Üdv az őrültek házában - amikor kimondtam, reflexből felkaptam a fejem és találkozott a tekintetem az engem figyelő szempárral. Összebólintottunk, hogy még mindketten emlékezünk, és elmerengtem, hogy milyen régen is történt az a dolog.
- London - suttogta felém vigyorogva Liam.
- Ja, azóta félek az ajtóktól - nyögtem ki vigyorogva.
Niall kicsit megfeszült ültében, én pedig felé fordultam.
- Ugye nem bánod? Ilyen élményektől lettem sokkal boldogabb akkoriban. Bár kicsit fájt is. Na meg azok a cikkek és a paprazzik - merültem vissza gondolataimba.
- Nem - mondta Niall és puszit nyomott a homlokomra.
- Szingliket kímélni - visongott Elly és befogta a szemét. - Ha nem megy, menjetek szobára.

- Szingli? - kérdezte Hazz és rögtön felkapta a fejét, majd egy elbűvölő mosolyt varázsolt az arcára, ezzel üzenve, hogy nem sokáig.
- Nem úgy volt, hogy ott van az a fiú, tudod a stúdióban? - kérdezett rá Kris, miután méltóztatott ránk figyelni nem pedig Lout stírölni. Mondtam én - vigyorogtam magamban.

- Úú, tényleg. Akkor bocsi - nézett szomorúan Hazza-ra.
- Áh, nem probléma. Ha vége, csak szólj - kacsintott rá. Elly elvörösödve fordult el, én meg mosolyogva figyeltem őket. Niall közben beszélgetni próbált Zayn-nel, aki még mindig újra akarta éleszteni Kevint, viszont Lou állította, hogy már éber tudatállapotban van, és ha nem száll le róla, akkor megcsipkedi, vagy később megbosszulja.
- De nem, nem is vagy itt, nem látod - nyávogott Zayn, és szerintem élvezte, hogy húzhatja Lou agyát. Ő ezt nem díjazta, és határozottan ráugrott Zayn hátára, mire őt követte Liam is, mert hogy ő a bíró, és alaposan meg kell figyelnie a történéseket.
- Én is jövök - vetődött Kris a fiúk közé, akik mit sem törődve azzal, hogy ő lány, bevették a csapatba, és birkózni kezdtek. Hazz közelebb csúszott hozzánk.

- Jól megvagytok? - mosolygott ránk őszintén.
- Ahi - bólogattam bőszen vigyorogva.
 A balhé leállt, felkeltek a földről, és azon tanakodtak, hogy mitől lehetett rosszul Kevin. Nem, arra senki nem gondolt, hogy nekiesett a falnak.
- Szerintem majdnem megfojtotta a nyakéke. Normális vagy te, karácsonyfadíszt a nyakába? - szálltam be a társalgásba és szidtam le. - Legközelebb karkötőt.
A jó tanácsomat megfogadta, és elmélyülten beszélgetett mindenféle állatságról Krissel.

Örültem, hogy jól érzik magukat. Az este ilyen hangulatban folytatódott, majd tíz óra után feloszlottunk, mindenki ment a maga dolgára. Elbúcsúzkodtunk, és bezuhantam az ágyamba a gyors zuhanyt követően, majd rögtön el is aludtam.