11/03/2013

II. évad - 20. rész - Karácsonyfadíszt a nyakába?

Köszönöm az öt feliratkozót, a komikat és megjelenítéseket, egyszerűen utánozhatatlanok vagytok.♥ *-* Nem tudom, hogy jövő héten hogy jövök, de kicsit bele kell húzni a sulis dolgokba, próbálok sietni.(: Na, itt is van a rész:

- Te is nekem - súgtam vissza. Mosolyogva sétáltunk beljebb, mikor a többiek is befutottak.
Eleinte csak Elly lábait láttam felsétálni a lépcsőn, majd felbukkant teljes valójában is, és persze Kristen is ott robogott mögötte. Egész komolyan vette a buli-dolgot és egy csini sötétbordó miniruhát vett fel magassarkúval és kis táskát hozott.
Köszöntöttem őket, majd beültünk a nappaliba. Bemutattam őket egymásnak, mármint a lányokat a bandának, és kezdtünk beszélgetni. Hoztam be néhány light-osabb italt, és mindenki ellazult. Én Niall ölében ültem, mert nem volt elég hely - legalábbis ő ezt állította, az üres helyek mellettünk nem igazán érdekelték.

- Csini a masnid - mosolygott rám Liam.
- Köszi - vigyorogtam rá.
- Amúgy, jól néz itt ki minden, csak egy problémám van. Azaz nem is annyira probléma, csak észrevétel. Vagy kérdés - mondta Hazz drága.
- Lökjed - vihogtam fel.

- Minek van itt egy kandalló? Tök meleg van mindig, most is egyre jobb lesz az idő, csak volt egy kis kihagyás. Komolyan, te tetted be? - nézett rám. Lou kezében Kevinnel - akinek a nyakában egy csillogós ezüstlánc lógott, ami szerintem karácsonyfadísz lehetett valamikor, és fel volt tekerve a nyakára.
Tehát, felrántotta a kezét, jelentkezést imitálva, mire Kevin kirepült belőle, és nekiütődött a falnak. Lou mintha észre sem vette volna.

- Én tudom. Tuti, hogy csak oda van ragasztva! - kiáltott diadalmasan.
- Menj, nézd csak meg -intetem Harry-nek, aki érdeklődve figyelt.
Életmentő kapitány a galamb után ugrott, és újraéleszteni készült, mikor is a csillogó répát nézegető csillogó szemű fiú felkiáltott.

- Hé, Kevin! Mi lelt, édesem? Válaszolj! - ugrott rá sikítva. Majd halkan hozzátette. - Tudtam, hogy valami hiányzik. Ezek a megérzések.
- Ez az genius - veregette meg Zayn a vállát, és folytatta a madárbábu lélegeztetését.
Én a fejemet fogva röhögtem, és megszólaltam a lányoknak, akik szintén nevetve bámultak.

- Üdv az őrültek házában - amikor kimondtam, reflexből felkaptam a fejem és találkozott a tekintetem az engem figyelő szempárral. Összebólintottunk, hogy még mindketten emlékezünk, és elmerengtem, hogy milyen régen is történt az a dolog.
- London - suttogta felém vigyorogva Liam.
- Ja, azóta félek az ajtóktól - nyögtem ki vigyorogva.
Niall kicsit megfeszült ültében, én pedig felé fordultam.
- Ugye nem bánod? Ilyen élményektől lettem sokkal boldogabb akkoriban. Bár kicsit fájt is. Na meg azok a cikkek és a paprazzik - merültem vissza gondolataimba.
- Nem - mondta Niall és puszit nyomott a homlokomra.
- Szingliket kímélni - visongott Elly és befogta a szemét. - Ha nem megy, menjetek szobára.

- Szingli? - kérdezte Hazz és rögtön felkapta a fejét, majd egy elbűvölő mosolyt varázsolt az arcára, ezzel üzenve, hogy nem sokáig.
- Nem úgy volt, hogy ott van az a fiú, tudod a stúdióban? - kérdezett rá Kris, miután méltóztatott ránk figyelni nem pedig Lout stírölni. Mondtam én - vigyorogtam magamban.

- Úú, tényleg. Akkor bocsi - nézett szomorúan Hazza-ra.
- Áh, nem probléma. Ha vége, csak szólj - kacsintott rá. Elly elvörösödve fordult el, én meg mosolyogva figyeltem őket. Niall közben beszélgetni próbált Zayn-nel, aki még mindig újra akarta éleszteni Kevint, viszont Lou állította, hogy már éber tudatállapotban van, és ha nem száll le róla, akkor megcsipkedi, vagy később megbosszulja.
- De nem, nem is vagy itt, nem látod - nyávogott Zayn, és szerintem élvezte, hogy húzhatja Lou agyát. Ő ezt nem díjazta, és határozottan ráugrott Zayn hátára, mire őt követte Liam is, mert hogy ő a bíró, és alaposan meg kell figyelnie a történéseket.
- Én is jövök - vetődött Kris a fiúk közé, akik mit sem törődve azzal, hogy ő lány, bevették a csapatba, és birkózni kezdtek. Hazz közelebb csúszott hozzánk.

- Jól megvagytok? - mosolygott ránk őszintén.
- Ahi - bólogattam bőszen vigyorogva.
 A balhé leállt, felkeltek a földről, és azon tanakodtak, hogy mitől lehetett rosszul Kevin. Nem, arra senki nem gondolt, hogy nekiesett a falnak.
- Szerintem majdnem megfojtotta a nyakéke. Normális vagy te, karácsonyfadíszt a nyakába? - szálltam be a társalgásba és szidtam le. - Legközelebb karkötőt.
A jó tanácsomat megfogadta, és elmélyülten beszélgetett mindenféle állatságról Krissel.

Örültem, hogy jól érzik magukat. Az este ilyen hangulatban folytatódott, majd tíz óra után feloszlottunk, mindenki ment a maga dolgára. Elbúcsúzkodtunk, és bezuhantam az ágyamba a gyors zuhanyt követően, majd rögtön el is aludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése