Aztán jött az utolsó nagy buli, mivel a fiúk másnap indultak is tovább a turné utolsó néhány helyszíneire.
Kicsit szomorkás hangulatban indultunk útnak a buli helyszínére, hiába, hogy megmondtuk, nem lesz több buli. Ezt nem lehetett kihagyni. A kocsiban a fiúk és én utaztunk együtt. Niallnek dőltem, és élveztem a közelségét, mert legalább három hétig nem láthatom ezek után. A kezét a sajátomra tette és kicsit megszorította, jelezve, hogy szinte ugyanarra gondoltunk.
- Hát, nemsokára tűzünk innen is.
- És utána mikor lesz máshol fellépés? - érdeklődtem.
- Ezt még mi sem tudjuk - nézett ránk összeráncolt szemöldökkel Hazz. Mellesleg az ölében egy kiscica feküdt, akit simogatott, és csillogó szemekkel hallgatta a dorombolását.
Igen, több meglepetést is tartogatott az este. Kifelé jövet a kapunál egy kiscica ácsorgott elveszetten, és Harry a fejébe vette, hogy ő lesz a cicája, és nem érdekli, hogy mi mit gondolunk. Azt azért megbeszéltük, hogy ha valaki keresné, visszaadja, és veszünk neki másikat. A valószínűsége ugyan elég kicsi annak, hogy éjszaka keressék pont nálunk a macskát, de Hazz eltéríthetetlen volt.
- Na, majd meglátjuk még. Úgyis visszajövünk, vagy legalábbis Niall - mosolygott Liam.
- Én is, én is! - kiáltozott Lou kisiskolásként jelentkezve.
- Talán megengedem - néztem rá tettetett töprengéssel.
- Talán? - szomorodott el.
- Na jó, nagy rá az esély.
Miután teljesen reménytelenül szomorú arcot vágott, megegyeztünk, hogy akár hozzánk is költözhet, ha úgy tartja kedve, majd elértük uticélunkat.
- Na akkor egy utolsót! - kiáltotta Zayn és berontott a házba. Követtük, és rgtön partihangulatot teremtettünk, hiába, hogy még csak mi voltunk ott. Mire befutottak a többiek, akiket meghívtunk - mivel zárt körű parti volt, a búcsú miatt -, már teljesen beálltak a fiúk, kivéve persze Liam. Én is ittam egy kicsit.
Elly és Kris totál ko-n futottak be, a koncert után már elindultak haza, ott jól feltankoltak, meg persze benyomtak egy üveggel a piából, és úgy gyalogoltak a házig, kirakták a konyhába az üvegeket, és később a kanapén fetrengve röhögtek tovább. Lou csatlakozott társaságukhoz, elég jól elbeszélgettek.
Inkább felkutattam Niallt, aki elvitt táncolni egyet, bár mi voltunk egyedül táncos kedvünkben, nem zavart senkit.
- Hát, elmentek - sóhajtottam egy nagyot.
- El, de visszajövök, megígérem.
- Remélem is. És amíg amarra leszel, ne szedj össze senkit. Bár ki tudja, hány ilyen barátnőd van - röhögtem fel.
- Hát, nem igazán tudom megszámolni - töprengett nevetve.
- Nem is baj, legalább engem megjegyezhetsz, nem zavar a többi lány. Fel ne vedd nekik a telefont - mosolyogtam rá.
- Nem fogom - ígérte, és megcsókolt.
Még táncoltunk egy ideig, amikor én felfedező útra indultam, mert hirtelen sokkal többen lettünk, mint voltunk. Vagy csak én láttam mindenkiből kettőt..
- Lou, mik ezek-e? - kérdeztem.
- Emberek, drágaságom - vigyorgott rám.
- És miért itt?
- Mer a budiba kevés a hely nekik, mit akarsz? - nevetett a poénján.
- Na, hagyjuk. De amúgy nem privát a buli?
- De, ők haverok - bizonygatta.
- Jól van - vigyorogtam rá.
Niall épp egy lánnyal beszélgetett, inkább nem zavartam meg őket, bár a féltékenység nagyon is azt akarta, hogy menjek oda, és vágjam a lányképébe, hogy az övé vagyok, ő pedig az enyém. Megszorítottam a láncot a nyakamban, és felfelé indultam inkább.
-Jajjajjajj. Jhahajjajj - sóhajtozott és jajjgatott valaki odabent a fürdőben.
- Mi a helyzet mezei kecske? - rontottam valakire.
- A kecske nem ezt csinálja - nyávogott. - Mek mek mek - kezdte imitálni a kecskét. Én mosolyogva kihátráltam, nem zargattam őkecskeségét tovább.
Majd visszatörtem, és megkérdeztem.
- Most komolyan, mi a baj?
- Nincs baj - mentegetőzött, de a lendülettől beborult a kádba, amivel megfordult a tükör felé.
- Hát azt látom - vigyorogtam. - Nekem kiöntheted a szíved.
- Nincs mit. Muhahaha - röhögött magán.
Inkább tényleg bent hagytam, hadd józanodjon.
De hogy ki volt a lány odabent, na arról fogalmam nincs, azóta sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése