II. évad - 21. rész - Koncert

Nagyon sajnálom, hogy hamarabb nem érkeztem a résszel, de nagyon el vagyok halmozva, és minden egyéb dolgom is van az egész mellett, szóval nagyon kész vagyok, de mindegy is, mivel itt a rész. Jó olvasást, és komizzatok légyszi, mert eddig mindig kaptam mostanában, az előző részhez meg semmi..

Amúgy lassan befutunk a finish-be, mert 25 rész lesz, a szavazás alapján (holnap zárul, de így is több a szavazat a 25-nél.).

Elbúcsúzkodtunk, és bezuhantam az ágyamba a gyors zuhanyt követően, majd rögtön el is aludtam.
Egy hét múlva, a szombati nap nagy izgalmakkal telt. A koncert napja volt, mindenki várta a fejleményeket, a számokat és mindenféle meglepetéseket, mert olyanok is voltak ám.
A fiúk ismét fergeteges koncertet adtak, a legújabb számaikat adták elő a legújabb turnéjuk keretei között. Én, mint protekciós, és néhány ismerős, meg persze Kris és Elly az első sorban kaptunk helyet a hatalmas arénában. Nem vittem túlzásba az öltözködést, egy farmer rövidnadrágot húztam magamra egy ejtett vállú fehér pólóval, amin a wild young & free felirat szerepelt, színes betűkkel és hozzá a Directioner nyakláncomat. Mivel sok állásra számítottam egy lapos talpú szandált választottam az összeállításhoz, plusz egy fehér kis táskát. Állítólag jól néztem ki, én nem így vélekedtem, de Niall szava szent és sérthetetlen, így inkább annyiban hagytuk a dolgot.

A nyaklánc is tőle származott. Szerda este elhatároztuk, hogy elmegyünk randizni, hogy legalább a kapcsolatunk ezen része normálisnak mondható legyen. Mivel az idő teljesen kivirágzott, visszatért az eredeti Miami-i kerékvágásba, kiültünk az egyik parkba, egy eldugottabb részre egy óriási fa alá, és piknikeztünk egyet. Niall hozatott több féle ételt, és mint az elvárható volt tőlünk, mindent bepusztítottunk. Még ücsörögtünk, és bámultuk az eget, amin nagy sajnálatomra a csillagok nem látszódtak a nagy fényességtől.
- Mindig is csillagász akartam lenni - ecseteltem korábbi terveimet Niallnak.
- És miért nem jött össze? - kérdezte.
- Mert nem voltak olyan körülményeim, inkább eljöttem énekesnek.
- Most ezt úgy mondod, mintha elpazaroltál volna egy lehetőséget. Még lehetsz csillagász - biztatott aranyosan.
- Köszönöm, de szerintem már késő. Maradjunk inkább az éneklésnél, majd elmegyek valami bárba dalolászni, hogy keressek is valamit - nevettem el magam.
- Én meg majd megyek hallgatóságnak - vigyorgott ő is. - Ha már itt tartunk, valamit szeretnék neked adni - kutakodott a táskában.
A szívem hevesebben kezdett dobogni. Reméltem, hogy nem készül feleségül venni, mert nem akartam még, korai volt ez nekem. Diadalittas vigyorral kirántotta az egyik kicsit zsebből a dolgot, ami nagyobb volt, mint egy gyűrű, így fellélegezve vártam a következő lépést.
- Szóval, vettem neked valamit, amivel mutathatnád az összetartozásunkat - mondta élénken csillogó szemekkel. És felém nyújtott valamit.
Egy ezüst nyaklánc volt, a tipikus Directioner felirattal. De valami más volt, valami szokatlan. Jobban megnéztem, és rádöbbentem, hogy a nyolcas másik oldalába és hátulra lentre bele volt gravírozva, hogy Niall+Lottie. Igen, az ő szokása lett, hogy miután minden elnevezési lehetőségemet megtudakolta, talált ki egy újabbat, a Charlotte becézését, a Lottie-t. Semmi bajom nem volt vele, főleg amikor az ő szájából hallottam, kifejezetten szívmegdobogtató volt. A lánc végén pedig egy kék kő csillogott a lámpafényben.

- Ez gyönyörű - szóltam meghatottan.
- Örülök hogy tetszik - felelte, és hosszasan megcsókolt.
- Amúgy, mániád a nyaklánc ajándékozgatás? Hány lányt vettél már le ilyen gyönyörű dolgokkal a lábáról? - kérdeztem egy vigyorral.
- Te vagy az első - mosolygott rám, miután leesett neki, hogy az előző nyakláncot, amit nagyon gyakran viseltem, is tőle kaptam.
Még feküdtünk kint egy darabig, nézelődve, de elálmosodtunk, így hamar összepakoltunk, és hazajöttünk. Ugyanis most ideiglenesen beköltöztettem Niall-t a házunkba, hogy legyen egy kis közös nyugalmunk, bár így is a fél napon át itt voltak a többiek is. A másik felében pedig dolgoztunk, de mindjárt jobb érzés volt arra ébredni, hogy van valaki, aki melletted fekszik, és aranyosan ébreszt, vagy éppen te őt.

A koncertnek nagyon hamar vége lett, és itt jött a meglepetés, a fiúk engem, és a tömegben csendesen megbúvó Ed Sheerant is felhívták, és közösen énekeltünk el egy számot, ami összehozott mindenkit, az A Team-et.
Később berohantunk hátra, a fiúk pedig fényképezkedtek. Ed-del hosszasan beszélgettünk, hiszen rég volt lehetőségünk személyesen diskurálni, hiába, hogy tartottuk a kapcsolatot elektronikus módokon. Aztán jött az utolsó nagy buli, mivel a fiúk másnap indultak is tovább a turné utolsó néhány helyszíneire.