Két rész is jött ma, szóval ez rövidebb lesz, és köszönöm a komit.♥
Na, lassan tényleg vége, még egy rész, és Epilógus, szóval készüljünk, köszönök mindent, főleg, hogy mindjárt négyezres a nézettség, és minden. Imádlak Titeket!♥
De hogy ki volt a lány odabent, na arról fogalmam nincs, azóta sem.
Harry sehol nem volt, és elkezdtünk keresgélni. Én kint próbáltam szerencsét, és bejött.
- Hol a cicád Hazz? - néztem rá furcsállóan, mivel az este eleje óta nem láttam szegénykét. Mármint a macskát.
- Szélnek eresztettem, nem tarthatom fogságban - dőlt be a bokorba. Kirángattam, és megtámasztva befelé kezdtem vonszolni.
- Gyere, bent van mindenki, bulizunk - sikongattam halkan a boldogság mámorában fürödve.
Fél óra múlva már teljesen letörten ücsörögtem a kanapén.
- Meghalok bánatba - kántáltam ülés közben.
- Hajjá', de jövök veled - csapódott mellém Zayn.
- Mi a helyzet veled? Rég beszéltünk.
- Velem konkrétan a semmi nincsen, az van. Gyere, fent nincs ekkora zaj - húzott fel, és a kezembe nyomta az üveget. Én engedelmesen meghúztam, szerencsétlenségemre még a lépcső előtt. Valahogy felbotorkáltunk, és egy szobába mentünk beszélgetni. Aztán egy idő után azon kaptam magunkat, hogy csókolózunk. És mindketten akarjuk. Nagyon megdöbbentem, de nem érdekelt semmi, a régi szép időkre gondoltam, az emlékére belementem a dologba. Aztán észbe kaptam, eszembe jutott Niall, és hogy ő a barátom, őt szeretem, ezt csak a pia csinálja velem. Elhúzódtam, és Zayn sem jött közelebb.
Ravasz mosollyal az arcán pásztázott.
- Mondtam, hogy nem adom fel - csillant fel a szeme.
- Én meg nem dőlök be neked - vigyorogtam magabiztosan.
- Tuti? - röhögött.
- Azaz - nevettem fel én is, és visszamentem a buliba. Ittam még egy kicsit, hogy elvigye Zayn igencsak régi dolgokra emlékeztető emlékbeli dolgait, és Niallhoz léptem.
- Be kell vallanom neked valamit - álltam elé eltökélten. Eldöntöttem, hogy tisztázom a helyzetet, így nem hagyhatom elmenni.
- Gyere - kezdett oldalra húzni egy kisebb ajtóhoz. Benyomultunk rajta, és az ajtó becsukása után megint elhalkult a dübörgő zene. Hogy még nem jelentettek fel mindet eddig?
- Szóval, volt egy dolog, azaz kettő, de nem akartam, vagyis lehet, de nem hiszem, mert nem szabad, de mégis volt, meg nem tudtam, és ő sem tehetett róla, de mégis, szóval áá - kezdtem hadarni, a végére pedig teljesen belezavarodtam.
- Nyugi, csak lassan.
- Szóval, Zayn és én. Tehát, nem akartam, lehet, hogy a piától, de mégis - akadtam el.
- Mi? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
- Csókolóztunk - nyögtem ki jó néhány perccel később.
- Ó, csak ez - könnyebbült meg.
- Mi az hogy csak ez?! - kezdtem beidegesedni, kicsit fentebb emeltem a hangomat.
- Hát, Zayn említette, hogy biztos nem hagyja ki a lehetőségeit, ha lesznek, és el fog tőlem csábítani, ha úgy hozza a helyzet, meg hogy össze fog zavarni, és rádöbbent, hogy még mindig őt szereted. Na, én nem értettem, mondtam, hogy jól van, de én is harcolni fogok érted, és hogy nem engedlek el, soha. Szeretlek - vallotta be. Annyira boldog lettem, hogy nem mérges, nem ordibál és nem akar semmit csinálni, csak harcolni értem, hogy egy ideig meg sem bírtam szólalni, csak éreztem a könnyeimet lefolyni az arcomon.
Niall szorosan magához ölelt, és így álltunk egy darabig.
- Én is szeretlek - suttogtam.
- Tudom - nevetett halkan. Én is csatlakoztam, sírtam és nevettem egyszerre.
Itt ácsorogva olyan szomorú lett minden, hisz itt hagy egy csomó időre egyedül.. De legalább visszajön. Ilyen gondolatokkal vágtunk neki az éjszaka befejezésének, és az új reggelnek. Mert időközben behajnalodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése