20. Rész - Napi koffeinadag és egy kis plusz

Hali. Bocs, hogy később jöttem, meg minden, de a komik is kellettek, és be kell jelentenem, hogy suliidő van, így nagyon ritkán van totálisan időm erre a blogra. Szóval szerintem csak hétvégéken lesz rész, mert nagyon fárasztó a tizedik évem is. Főleg a kavarások miatt, és bocs, ha kis nyomi rész sikerül, de leszívták az agyamat Hammurapival (Belsős poén:D) meg miden egyébbel..

- Persze – nyugtattam meg, és visszamentem a színpad elé. A fiúk éppen befejezték a dalolást egy rövid időre.

- Szünet. 10 percetek van – tájékoztatott a hang.

A fiúk leszaladtak, és rávetették magukat a vizes palackokra a mellettem lévő asztalnál.

- Hogy megy? - mosolyogtam rájuk. Zayn mellém sétált és átölelte a derekamat.

- Egész jól - nevetett fel Liam.

- Te hogy bírod? - érdeklődött Harry. Mostanában valamiért úgy éreztem, hogy nem bír annyira, de a kirohanása bebizonyította, hogy igaz a tény. De akkor miért lett hirtelen megint kedves, és figyelmes velem? Mindegy, majd kiderült minden..

- Végeztünk a tervezgetős részekkel. Majd jön a próba. Ha ti befejezitek.

- Akkor majd megvárlak, mi úgyis utána megyünk a ruhákért. Mármint a rendesekért, meg a hivatalos, ellenőrzött ruhapróba is most lesz - grimaszolt drága bolond ír barátom.

Én csak nevettem, és élveztem a jelent. Nem érdekeltek a miértek, nem hagytam, hogy elborítsanak. Csak élveztem, hogy itt lehetek, és hogy Zayn ott áll mellettem és szorosan magához húz.

- Mennyi idő még? - kérdeztem.

- Egy jó húsz perc - érkezett a válasz Lou szájából.

- Ha adhatok egy tanácsot, látogass el  a büfébe - húzódott közelebb Niall és bizalmasra vette a figurát. Én egy nagy vigyorral tudattam, hogy pontosan arra igyekszem.

A tíz perc gyorsan elrepült, alig vetem észre a nagy beszélgetésben. Újra visszatértek helyükre és én pedig rég áhított napi koffeinadagom után vágyakozva vadászatra indultam. A büfében összefutottam Dave-vel, a lelkes mutogatóemberrel, mint kiderült ő is egy szervező itt.

- Már bocsi, de hogy hogy ilyen nagy szinten vagy ilyen fiatalon? - kérdeztem rá az érdekes dologra, miközben eleget téve udvarias kérésének, leültem mellé.

- Apámé a hely, ő az igazgató - vigyorgott büszkén.

- Ó - bólogattam a kávémban gyönyörködve, amit útközben cserkésztem be. Élvezettel éreztem, hogy bejut a koffein a szervezetembe, és mosolyogva dőltem hátra két korty után. Csak ne siessük el.

- És, ha jól hallottam, téged Ed hozott.
- Igen - helyeseltem. - És ő most merre is van?

- Majd később benéz, de neki nem lesz fellépése. Csak erre volt, és a fiúkkal összefutnak néha, tudod, ők jóban vannak, Ed ír a szövegek közül néhányat a fiúknak.
- Ó, az nagyon jó.

- És, te hogy állsz a dalszerzéssel? - mosolygott rám. Érzékeny témát talált meg, így elkomorodva bámultam magam elé.
- Megvagyunk - feleltem szűkszavúan.

-Ohh, bocsi. Nem akartam - kezdett szabadkozni.

- Semmi baj, kicsit friss - néztem rá semleges arckifejezéssel. A kávém maradékát néma csendben fogyasztottam el, és néha Dave-re pillantva próbáltam kitalálni, vajon mit gondolhat. Amikor már nem bírtam a csendet, megszólaltam.

- Meg akarod nézni a dalomat? Nem rég írtam, ma úgy is előadom - vonogattam a vállamat.

- Látta már valaki?

- Nem - feleltem furán méregetve őt. Talán ennyire fél, hogy valami borzalmat nyomok a kezébe?

- Á, komolyan nekem mutatnád meg elsőként a dalodat? - vigyorgott. - Pedig még alig ismerjük egymást.

Gondolatban kiegészítettem, hogy nem ismerjük egymást, csak annyit tudok róla, hoghy ő Dave, az igazgató fia.. De úgy látszott, őt ez nem zavarta igazán, nagyon virult és rögtön belement az ajánlatomba.

- A zenészek hogy-hogy nem látták még? - kérdezte. - Ez alap, vagy nem? Tudod, hogy összejöjjön az előadás - magyarázta zavartan.

- Ezt csak egyedül viszem. Gitárral. Legalábbis először. Később lehet, hogy bevonom a többieket, mert nagyon jól meghangszereltem kottákkal, de majd még ráér. Ez amolyan megemlékezés-féle lesz a részemről.

- Áhá - értette meg. Majd ismét elhallgatott, ahogy a kezébe nyomtam a füzetemet egy oldalnál kinyitva.

DAL:

When the night has come,

You only see the dark,

When the lights all gone,

There is no one.

For you to believe,

For you to feel

Alive.

You fall asleep,

You are in a dream,

A nightmare has come,

Everything’s dark.

You fight with the bad,

You take the wrong step,

The pain is over

Your head..

And fall down.

Screaming and bleeding in a street,

Feeling of danger and like in too deep.

Nameless, endless peolple and place

You’re on a narrow and empty pathway.

You fall asleep,

You’re in a dream,

A nightmare has come,

Everything’s dark.

You fight with the bad,

You take the wrong step,

The pain is over

Your head..

And fall down.

Alone in the dark, alone in your life,

Aloe with your fear what is too high.

But He is there, near your bed,

He wakes you up, and everything ends.

In the next night, you feel alright,

It’s too dark, but you don’t mind.

You don’t feel your fears,

And it’s a huge mistake.

All the things there,

What you see then,

That’s a nightmare,

No one is there.

Alone in the dream,

With your own fears,

You despair too weak.

And the bad wins..

It falls down..

Your fears win,

You don’t feel

Anything

Anymore.

FONTOS:

A DALT JÓMAGAM ÍRTAM, NEM ENGEDÉLYEZETT VELE SEMMIT SEM KEZDENI, ELLENŐRZÖM, HOGY NEM KERÜL-E FEL BÁRMILYEN OLDALRA, AKÁR SAJÁTKÉNT FELTÜNTETVE, AKÁR BÁRHOGY!

EZ HALÁL KOMOLY DOLOG NEKEM, TÉNYLEG SOKAT DOLGOZTAM VELE..

Ami még talán fontos lehet:  A dal saját tempómban zajlik, közepesen, de a 'screaming' kezdetű versszak felgyorsul, aztán pedig látványos lelassulás kíséri a következő versszakot: 'In the next night..'

De mindegy, úgysem lehet így átvinni.

Ha tudnék zenélni, tuti megzenésíteném. De nem tudok, úgyhogy mindegy.:D