Kaptam a válaszokat. Egyik sem ért célba, csak még feszültebb lettem. Akkor még nem sejtettem semmit. Milyen jó is volt nekem. A délután fennmaradó része nagy dilemmák közötti őrlődéssel telt.
Mi lesz, ha nem sikerül rendesen elénekelnem a dalokat? Ha rontok a szövegben? Vagy a hangot nem találom el? És ha esetleg idegesek lesznek, mert nem a fiúk jönnek ki hamarabb?
Végül is két kávé után már semmi nem érdekelt, csak énekeltem, vagy hangosan, vagy magamban. Önbizalmamat növelte Zayn közelsége is, aki állandóan biztatott, és állította, hogy nagyon jó vagyok, és szuper lesz a teljesítményem is. Ezek által nagyobb erőre kaptam, és a ruhák felvételénél boldogan mosolyogtam mindenfelé, magamban énekelgetve billegtem a sarkamon.
- Nyugi - dorgált meg kedvesen Lou.
- Jól van, csak izgulok. Á, mennyien lesznek? - kérdeztem félénken.
- Nem mondok konkrét számot, de mivel jótékonysági koncert, és csak a kisebb stadiont kaptuk meg, korlátozott számban jöhetnek az emberek.
- Rendben - rebegtem, és lassan a pánik kezdett elönteni.
- A sárga ruhát bűvöltem magamon, és a teljes alakos tükörben csodáltam, hogy a ruhát mintha rám öntötték volna. Csodálatos színe volt, és még jól is éreztem magam benne. Magassarkút sem gyakran vettem fel, de még a séta is jól ment benne, az előzetes gyakorlásoknak köszönhetően, amiket így sétálgatva áldok, hogy végül engedtem megtartani, mert eleinte úgy éreztem, semmi szükségem rájuk. Nagy hiba lett volna elmulasztani.
Lassanként a sminkem és hajam is tökéletesedett, én pedig szinte reszketve álltam az ajtóban, hátul.
- Szia, drága, csak lassan, beszív kifúj - mutogatta a helyes légzést Dave.
- Szia - sűrítettem bele egy sóhajtásba. A kezemet is lengettem közben, legalább a feszültség egy részét kiadtam magamból. Bár a következő pillanatban újra előjött, mert szóltak, hogy a fiúkat tovább csinálják és ezért nem tudnak kijönni hozzám, mielőtt felmennék. Remegve sétáltam a lépcső aljához, és Dave karját szorongatva nyugtattam magam sikertelenül. Egész testemben remegtem, közben vigyorogtam, mint valami őrült.
- Drága, nyugodj meg, ez még semmi, a kapuban vagy - küldött a lépcső tetejére Dave egy utolsó kézszorítás után.
- Hello, London! Szeretnénk nektek bemutatni egy feltörekvő tehetséget, akit nem rég Ed Sheeran barátunk fedezett fel. Néhány számmal készült számotokra, és mint a plakáton, igen, a véglegesen - válaszolt meg egy felkiáltott kérdést Dido, majd folytatta -, láthattátok, ő a mai esténk meglepetése. Fogadjátok kitörő örömmel és lelkesedéssel! - biztatta őket Dido.
Lefelé jövet adott egy pacsit, ezzel jelezve, hogy válthatom, és fellökdösött az első pár lépésemhez. Az ováció nem volt túl lelkes és nagy, de néhányan kitartóan tapsoltak és sikítoztak nekem. Én mosolyt magamra erőltetve léptem a kijelölt helyre, és a mikrofonnal babrálva lassan beszélni kezdtem.
- Sziasztok. Mint már hallottátok, énekelni jöttem most ide. Nem is húznám sokáig az időt, még annyit, hogy a fiúk rögtön utánam jönnek - oldottam a hangulatot, mire néhányan mosolyogni kezdtek. Még én is éreztem, hogy milyen gyenge poénnak sem mondható beszéd volt ez, de zavarban nem igazán remekeltem. Inkább énekelni kezdtem. Az első hangokból rögtön felismerték a dalt, és őrjöngve dalolták vele az "I don't care, I love it" sorokat.
Néhány sikítás, fütty ütötte meg a fülemet, mire jobban belemerültem a zenébe, csak arra koncentráltam, hogy örömet okozzak az embereknek előttem, és ne tartsam fel őket. A dal végére tényleg mindenki tapsolt, énekelt.
A következő számnál néhány elvetemültebb fajta vad pogózásba kezdett a nem székekkel borított elülső részeken, én pedig mosolyogva éltem bele a dal hangulatába magamat. Ez nem volt olyan ismert szám, de élvezték a többiek is.
A harmadik dalom, a variáns következett. Az első soroknál sikítani és ugrálni kezdtek, "My computer thinks i'm gay, I threw that piece of junk away" A szám amúgy lassú, melankolikus dallamát és hangulatát felpörgetve, és kicsit a hangomhoz megfelelő hangszínben énekeltem, de nagy sikert arattam vele.
A Demons lassú hangulata is magával ragadta az embereket odalent, és volt aki énekelt, de leginkább csak dülöngéltek.
Lassan minden szám lement, a Phoneix-nél és a következő három számnál is őrjöngés volt, nagyon tetszett, hogy tetszik az embereknek, amit én adok elő, és ezáltal felszabadultan énekeltem tovább, adrenalinnal teli állapotban. Néhány lépést megint besűrítettem, de legtöbbször mozogtam is.
A tizedik és tizenegyedik dalnál is megvolt a kellő hangulat. Ezek után következett a számom, amit én utolsónak akartam, de a szervezők beletették az utolsó előtti helyre, mert hogy nekem azt ott kell énekelni, megragadva a hangulatot.
- Most egy kis figyelmet kérnék, és szeretném elmondani nektek, hogy ezt a számot egy barátomhoz írtam, aki sajnos már nincs közöttünk - csuklott el a hangom. - Ezt a dalt ajánljátok fel valakiért, emlékezzetek rá.
A gitárt, ami a fal mellett állt, a kezembe vettem, és leültem egy székre. Én játszottam el az elejét, és énekeltem, minden idegszálammal Ad-re emlékezve.
Közben beszálltak a dobbal és basszerral a fiúk is, én pedig lassan a végéhez értem a dalomnak. Adam dalának.
Ennél a dalnál volt a legnagyobb taps, és láttam, hogy néhány vendég elérzékenyülve áll, és törölgeti a szemét. Ez nagyon megfogott, és én is elérzékenyültem. De még volt egy számom.
Hirtelen nagy visongás törte meg a csendet, és valaki berohant mellém.
- Ed! - kiáltottam meglepetten. Ő viszonozta köszöntésemet, és megölelt.
Majd az utolsó számot, amit már értem, hogy miért tették utolsónak, együtt énekeltük el.
Óriási ovációnak örvendtünk, és mikor a fiúk felrohantak mellénk, csak fokozódott az érzés.
- Köszönjük szépen - szóltam a mikrofonba, és lejöttem a színpadról. Furán éreztem magam, mert Zayn mintha rám sem nézett volna. Nem gratulált, vagy bármi. Gyorsan kirohantam az oldalsó kamerás részhez, és onnan bámultam ámulattal a fiúkat. A Little Things-nél Niall pont rám nézett, és mint ha szánakozást láttam volna a tekintetében. A sorai a fejemben zakatoltak tovább.
" You'll never love yourself half as much as I love you
And you'll never treat yourself right, darling, but I want you to.
If I let you know I'm here for you
Maybe you'll love yourself like I love you, oh. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése