21. Rész - Dallista alakítás

A gagyi rész mellé ajándék gagyi folytatás mára.:D

Luv.<3 :D

- Áhá - értette meg. Majd ismét elhallgatott, ahogy a kezébe nyomtam a füzetemet egy oldalnál kinyitva.

Elolvasta a sorokat, majd újra nekifutott.

- Ebben van valami, ami a háttérben van, ugye? Milyen tragikus - bámult a lapra, ami maszatos volt a könnyeim nyomán.

- Nem is olyan durva. Szerencsére nem álltam le részletezni a gyilkolászós részeket. Kicsit durva lett volna - vigyorogtam rá erőltetetten.

- Megölelhetlek? - kérdezte, és rájöttem, hogy ő átlát rajtam, és mindent megért, amit nem kéne. Teljesen felfogta a sorok értelmét, és hogy mire utalhattam velük, ezért belementem az ölelésbe, és jobban is éreztem magam tőle. Már a mosolygás is ment, minden nagyobb bökkenő nélkül, így nagyjából nyugodtan lépdeltem fel a színpadra a mikrofonnal a kezemben, amit Dave nyomott oda nekem a lépcsőnél.

A számlista a fejemben cikázott, és vártam a pillanatra, hogy kezdhessek. Minnél hamarabb túl vagyok rajta, annál előbb szabadulhatok, és mehetek a fiúkhoz. Vagy inkább Zaynhez, de ez nem lényeges.

Mosolyogva futottam neki az első számomnak.

(Emlékeztető. Én is elfelejtettem, úgyhogy  tessék:

1. Icona Pop – I Love It

2. My Chemical Romance – Mama

3. Avicii – Wake Me Up

4. Imagine Dragons - Demons

5. Fall Out Boy – The Phoneix

6. Lana Del Ray – Summertime Sadness

7. Naughty Boy – La La La

8. Green Day – American Idiot

9. Ben Howard – Only Love

10. Justin Timberlake – Mirrors

11. Ed Sheeran – The A Team)

Kellően felpörögtem a dal hangulatától, és néhány tánclépést is belevittem az előadásomba, ami tőlem szokatlan volt, ugyanis fennállt az eltaknyolás veszélye - nem kis mértékben.

De akkor nem érdekelt, ahogy a szöveg is mondja, "I don't care, I love it" A refrénnél inkább felhagytam a túlzott mozgással, mivel a koordinációs problémáim előjöttek a diszlexiámból adódóan. De túléltem. Haladunk.

A mama egy középiskolás szerelmemre emlékeztetett, a tipikus rocksztár alkat, kék szem, szőke haj, minden lány álma, ritmusgitárral. Persze én szóba sem jöhettem nála, a balhés csajokat kereste, de lassan túljutottam rajta. Ma már csak nevetek a dolgon.
A Wake me upnál viszont kezdtem kicsit rosszul érezni magamat, így a felénél le kellett jönnöm. Ittam egy kicsit, és számváltást kezdeményeztem. Túl sok Adam-os emlék fűzött hozzá, ez volt a nyári dalunk. Minden nyáron találtunk egy ilyen dalt, és heti egyszer lenyomtuk. A fiúk megértően bólogattak, és úgy döntöttünk, hogy majd valamit keresünk, csak végezzünk.

Egy ugrással a Demons-hoz értünk, amit nehezen éltem túl, de legalább kellő szomorúsággal énekeltem az adott hangulatú sorokat.

A többi szám nagyon jól ment, szünetet sem tartottunk. A végén összeírtunk, hogy mikor kell beszélnem, és mit.

Később Paul felé kellett indulnom, ami nehéz feladatnak tűnt.

- Ö, Paul, van egy kis gond. Szeretnék egy számot kicserélni, és egyet hozzáadni - vázoltam fel félve terveimet.

- Hogy gondolod? - kérdezte szemrehányóan.

- Hát, csak annyit, hogy egy a fiúk által ismert számot betenni harmadiknak, és a Give Me Love elé egy sajátot, amit csak én gitároznék - pislogtam rá ártatlanul.

- Jól van, ha a fiúk is beleegyeznek - adta meg magát fél perc tanakodás után. Én mosolyogva megköszöntem neki, és Josh mellé ugráltam.

- Mi ez a jókedv, kislány? - nevetett az ugráló produkciómon.

- Megvan a számom - virultam.

Ők csak kérdőn néztek rám, mire én mindent részletesen elmondtam. Aztán tájékoztattam őket az új számról, és szerencsémre legtöbben ismerték már. Majd Dave-t is letámadtam, aki nagy lelkesedéssel fogadott.

Mire minden kört lejártam, ismét hét óra lett, én pedig dög fárad lettem.

Akkor már semmi nem érdekelt, eltökéltem, hogy bemegyek anyához, ha törik, ha szakad.

- Fiúk, lépek anyához - búcsúzkodtam.
- Oké, szia - köszöntek el.

- Elviszlek - mosolygott rám Zayn, mire a szívem heves dobogásba kezdett. Szélesen vigyorogva indultam útnak, nem törődve a fáradtság érzetével.