"You'll never love yourself half as much as I love you
And you'll never threat yourself right, darling, but I want you to.
If I let you know I'm here for you
Maybe you'll love yourself like I love you, oh."
A fiúk is végeztek, Ed hozzájuk is felment és együtt énekeltek néhány számot.
Gyorsan átöltöztem, a hajamat is megcsinálták, kiengedték és laza hullámokat varázsoltak bele, én pedig lassan egy Barbie babaként érezhettem magam. Senki sem ugrált még körülöttem, ha kellett valami, azt megcsináltam, vagy megdolgoztam érte, nem pedig csettintettem és meg is kaptam. Most azonban szinte királyi létet biztosítottak nekem, ami még kicsit újszerű volt, de élveztem, mert valami azt súgta, hogy a kedvem nem lesz ilyen derült a nap további részében.
A srácokkal külön időben értünk a party helyszínére. nagy tapssal és egy pohár üdítővel fogadtak, és özönlöttek hozzám, hogy gratulálhassanak. Többek között Dave-t és Tess-t, az egyik sminkes lányt ismertem fel, akit mellém fogadtak, mert a fiúknál is szükség volt minden erőbevetésre, hogy kihozzák belőlük a maxot.
Ezernyi ismeretlen ember érkezett, akiknek a gratulációját kedvesen fogadtam, de kicsit zavarban is éreztem magam, hisz nem minden nap vesznek ennyien körül. Kicsit félős típus vagyok, így csak beálltam a sarokba, és vártam. Idővel a fiúk is befutottak, őket pedig még többen vették célba. A nagy örömködés közepette eltaláltam az asztalhoz, és ittam még egy pohár cappy-t, hogy valamivel elfoglaljam magam, míg tart az első nagy őrjöngés. Lassan csitult a tömeg, felkapcsolták a zenét, és Zayn felállt a pult mögé.
- Itt Dj Malik, pörgessük a lemezeket! - kiáltott Zayn a mikrofonba, én pedig szerelmesen bámultam fel rá. talán nem vett észre, de nem nézett rám, sőt, felém sem. Ez lehetségesen annak a következménye, hogy behúzódtam egy sarokba, ahol nyugodtan - már amennyire egy ilyen helyen lehet - nézelődtem, kerestem a többi bandatagot, esetleg Ed-et.
Pár pillanat múlva meg is leltem őket, egy asztalnál ültek, és ittak. Amennyi beléjük fért, ahogy láttam. Bár Liam előtt csak kóla volt, a többiek nem sajnálták a különböző piákat. Igaz is, a koncert nagyon nagy sikerrel zárult, és a szervezet, amelynek a pénz jókora részét adományozták, rengeteg új projektbe kezdhet, ami már nagy előrelépés, mert a cég kis falukban is működik, oda pedig nagyon elkélt már a segítség.
Megfontolt léptekkel átvágtam a tömegben zenére vonagló testek között, és néhányszor, már amikor valaki hozzám ért, megborzongtam, mert ilyenkor nagyon nem esik jól idegen emberek érintése. Máskor sem, de amikor ilyen a helyzet, egy nagy, zsúfolt, alig bebútorozott, diszkószerű helyen, ahol mindenki izzad, fülledt a levegő, közben még az alkohol szaga is belengi a levegőt.. Nem az én világom ez.
- Helló. Fiúk, nagyon jók voltatok, valami fenomenális élmény volt - lelkendeztem az asztalt elérve.
- Kösz, te is jó voltál - mosolygott rám Liam, a többiek meg bambán ültek, vagy röhögtek a semmin.
- Tudod, én mindig is tudtam, hogy ezen a pályán a helyem. Már gyerekként is. Sőt, én énekelve születtem. De, ne nevessél, komolyan - bizonygatta Niall, aki úgy látszik, még kezdeti stádiumában volt az ital hatásának.
- Te.. Énekeltél - fulladozott Louis a röhögéstől, miközben próbálta vizuálisan is maga elé képzelni a látványt. Azt hiszem sikerült neki, amikor ledőlt a székről, és a földön fetrengve nevetett tovább. A visítozás ehhez képes semmi volt, ami Niall száját hagyta el, mikor rájött, hogy Louis min nevet. Körülbelül két perc múlva. Mindeközben Harry drága a széken ült, és a lányokat munstrálgatta, főleg néhány részüket. Liam pedig a fejét fogta, és nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen-e.
- Gondolom nem az első - feltételeztem Liam felé.
- Nem. És Zayn még nem kezdett bele. Ilyenkor elgondolkozom néha, hogy csak itt hagyom őket, és majd holnap, ha felébrednek, jöjjenek haza, ahogy akarnak - tett vallomást Liam. Én nevetve bólogattam, és vártam Zaynre.
- Figyelj, Alyson. Tudod, hogy én nagyon szeretlek, ugye? Tényleg, halál komolyan mondom, és erre mindig emlékezzél. Érted? - fordította kezével arcomat maga felé.
- Tudom, Niall, és én is bírlak - feleltem neki.
- Ne felejts el, soha - hangsúlyozta. Rossz előérzetem kezdett lenni, és közelebb húzódtam Niallhoz a székkel, amire leültettek az elején.
- Igyál egy pohárral, attól jobb lesz. Lazíts, az este a tiéd - biztattak.
- Egy pohárral - ígértem meg. Abból az egy pohárból éppen hogy kettővel több, azaz három lett, de én már nagyon jól éreztem tőle magamat. Soha nem voltam valami nagy ivós, vagy cigizős, drogos meg pláne nem, de azért én is próbáltam már ezt-azt, így pia téren. Haveri társaságban, 17-18. szülinapokon whiskey és néha egyebek is mentek, de én mindig kihúztam magam alóla, valahogy tereltem, mert nem ízlettek.
Most azonban tényleg örültem, és utat engedtem egy kis szórakozásnak. A kellemes alaphangulat a második pohár után jött, az után pedig a harmadik pohár.
- Ez mi ez? - érdeklődtem.
- Vodka narancs - érkezett a válasz egész intelligensen, ezért inkább felnéztem, mert a fiú közül senki nem volt beszédképes állapotban, Liam pedig lelépett a pult felé, engem itt hagyva a sok részeggel.
- Szia Zayn - mosolyogtam fel rá.
- Cső - szólt oda flegmán.
- Ez most hogy? - értetlenkedtem.
- Mit akarsz te tőlem? - kérdezte döbbenten.
Erre én még jobban ledöbbentem, mint ezelőtt voltam, és nagy szemeket rá meresztve gondolkozni kezdtem. Gondolatmenetemet hangosan is kifejtettem:
- Mi most nem vagyunk együtt? Vagy valami?
- Inkább semmi - vigyorgott rám.
- De.. Akkor.. - dadogtam, mert nem jutottam szóhoz.
- Kezdődik, emlékezz - szólt oda Niall.
- Na, az úgy volt, hogy - kezdte Zayn.
- Inkább kint - húzott ki Zayn, miután meglátta a minket figyelő embereket.
- Tehát. Én semmit nem akartam, de miután Hazz kiosztott, el akartál menni, és borult volna a program, meg minden. Tehát, ki kellett próbálnom valamit, és bejött. Improvizáltam, abban pedig nagyon jó vagyok, szóval teljesen elhitted, én meg megígértem, hogy a koncertig fogom csinálni ezt a "színjátékot", de utána léphetek, amerre akarok - vázolta a helyzetet.
- Ez most komoly? - hitetlenkedtem, és az alkohol teljesen elszivárgott belőlem.
- Teljesen. Örülj, hogy beindítottam a karrieredet. És most lépj le innen - csapta be maga után az ajtót.
A könnyeim lassan csorogni kezdtek lefelé az arcomon. Megint csak otthagytak, kihasználtak, és nem törődtek velem. Én elhitettem magammal, hogy minden rendben, és hogy csak a nagy hajtás miatt nem találkozunk annyit. Hogy később, ha leforog a koncert és a szervezkedés, majd nyugodtan együtt lehetünk. Mit vártam? Tényleg komolyan gondoltam, hittem benne, hogy ez megtörténhet? Hogy én, pont én, szerencsés lehetek, és kifoghatok egy normális, híres, énekelni tudó, a sikertől mégsem megrészegült, jóképű fiút, aki belém szeret, és majd boldogan élünk együtt, míg világ a világ?
Hát, rosszul hittem. Belé szerettem, és ezzel sikeresen mindent elrontottam.
Szétestem, a szívem darabjaira tört, ott az ajtó előtt. Bent mindenki boldog volt, pörgött az élet, és a bent lévők örömmel néztek szembe az élet következő részével. Én viszont, kint a hidegben, és szemerkélő esőben legszívesebben nem is léteztem volna.
Nem tudom, mennyi idő telt el, percek, vagy akár órák, de senki nem jött ki, én pedig lassan megpróbáltam elindulni valamerre, mert a hideg elviselhetetlen tetőfokra hágott, főleg egy ilyen lenge ruhában. Hazafelé vánszorogtam, de magamban megfogadtam menet közben, hogy csak egy estét engedélyezek magamnak az önsajnálatra. A hátralévő részét a napnak végig sírtam, és a hajnal nagy részében is így foglaltam el magam.
Majd délelőtt bementem anyához, ahol elhatároztam magam, s ugyan nagy szomorúsággal és elkeseredettséggel a szívemben, de nekivágtam egy útnak, ahol senki és semmi nem hátráltathat, ahol nem fognak holmi felkapott fiúk beleszólni az életembe, és nyugodtan fogok mindent megtenni a sikereim elérésében kapcsolatban.
És hogy mi lesz Zayn-nel? Nem haragszom rá. Megértettem a döntését, bár nem értettem egyet vele. Még mindig nagyon fájt, de nem érdekelt. Semmi nem érdekelt, csak saját magam. És tényleg megfogadtam az utolsó szavait. Hálás maradtam neki, amiért segített a bandával és Eddel a karrierem elindításában, de már rajtam állt minden. Egyedül rajtam, mivel nem akartam néhány sztár árnyékában feltörni. Otthagytam mindent, és mindenkit, és saját, új, önálló karrierbe és életbe fogtam.
-----------------------------------------------------------------
Hát, ez lenne a záró rész. Úgy döntöttem, hogy ha nem kapok visszajelzéseket, meg semmit, akkor nincs értelme folytatni a blogot, és bezárom itt. Mivel kicsit sok lett a dolgom a sulival, ez lehet, hogy jót tenne a blognak,
DE fent tartom azt a lehetőséget, hogy létrehozok egy második évadot, szintén huszonöt résszel, melyben leírom drága hősnőnk elkövetkezendő kalandjait, már ha érdekel valakit. Tudjátok, most jön a bonyodalom és a Niall-os rész. Ha komiztok, megkapjátok a második évadot.
Ha nem, akkor köszönök mindent, sziasztok.
Beatles_Lány. xx
Legyen Második évad !
VálaszTörlés