Kiérve rég nem látott ismerős alakját véltem felfedezni, így megtorpantam. Egyszerűen nem akartam tovább menni.
- Alyson, gyere nyugodtan ide - szólalt meg édes hangján.
A kíváncsiság erősebb volt a bennem lakozó régi félelemtől, ezért megfontolt léptekkel indultam az árnyékba burkolózó alak irányába.
- Niall? Hát te meg hogy kerülsz ide? - meredtem rá döbbenten, mikor rájöttem, hogy tényleg ő áll előttem a szőke hajával és gyönyörűen csillogó kék szemeivel.
- Szia Alyson. Régen láttalak. Sokat változtál - eresztett egy csodálatos mosolyt felém.
- Miért vagy itt? - bizalmatlankodtam vele.
- Talán baj?
- Nem, dehogy, csak - akadtam el.
- Csak?
- Csak.. nem akarom - fejeztem be mondatomat egy teljesen más módon, mint előtte eldöntöttem.
- Tényleg sajnálom, amit Zayn csinált, de az egészről nem mertem szólni neked. Nem akartam, hogy elmenj - magyarázta.
- Azaz nem akartad, hogy boruljon a műsor - vágtam a képébe az igazságot.
- Nem. Én.. Alyson, ezt neked hoztam. Láttunk az újságban, és a koncertedet is visszanéztük a felvételeken, és nagyon ügyes voltál - terelte a témát.
- Igen. Nagyon hálás vagyok érte - közöltem hangomban maró gúnnyal.
- Ne csináld. Hoztam neked ajándékot szülinapodra. Előre is - nyújtott felém egy kis dobozkát, ami kék papírral volt betakarva.
- Nem kellett volna. És hogyhogy pont most jöttél?
- Hát, éppen itt vagyunk a fiúkkal, és gondoltam megkereslek akkor.
- És hogyan is találtál meg? - kérdeztem és hátráltam egy lépést.
- Hát.. - akadt el.
- Én inkább bemegyek, szia - köszöntem el tőle sietősen és berontottam a házba. Egy piros fotelre vetettem magam, és remegve hátradőltem benne. A kis asztalra tettem a dobozt az ajándékok mellé. A beérésig benntartott levegőt kifújtam, és összpontosítottam a tényekre. Niall itt volt. Valahogyan kiderítette, hogy itt és most meg fog találni. És hogy szülinapi bulim lesz. De a bulit a legnagyobb titokban tartották és úgy rendezték. Honnan tudhatta akkor meg?
- Mi a helyzet Cher? - pattant mellém virulva Kristen.
- Semmi, miért? - kérdeztem vissza.
- Hát, kimentél az előbb - kezdett egyre gyanúsabbá válni a helyzet.
- Mindegy akkor, hoztam inni - nyomott a kezembe egy nagy pohár valamit a hallgatásomba vágva. Én úgy döntöttem, hogy lehúzom az egészet, mert elég irracionális születésnapi partim lett, és akkor már menjünk bele rendesen.
Az este további történései elég homályosra sikerültek, de semmi komoly dolog nem történt, maximum annyi, hogy kifelé nekiestem az üvegajtónak, ami betört és néhány helyen belém vágott, szóval egy kórházi látogatás után haza is érhettem.
Másnap reggel vagy inkább délelőtt tizenegy után ébredtem fejfájással és még ehhez adódó fájdalmakkal.
A tükör előtt szemügyre vettem a testemet. A könyököm zöld volt, az oldalamon egy kékes folt virított, mellette pedig egy bekötözött rész fehérlett. Az alkaromon egyhosszú varas vágás helyezkedett, és még néhány helyen, mint a térdemen is foltok voltak. A konzekvenciát levontam, többet nem iszok semmilyen buliban max négy pohárnál többet, mert az amúgy is labilis egyensúlyérzékem eltűnik, mint szürke szamár a ködben, én pedig dőlök, amerre látok. Így köthettem ki tegnap este a kórházban.
Összeszedtem magamat, és vasárnap lévén egy hosszú pihenőt terveztem be, amit végre is hajtottam később. Délután, a késői ebédem megejtése és néhány telefonbeszélgetés lebonyolítása után nekiültem az ajándékhalom bontatlan részének, amiket tegnap nem sikerült megnéznem. Ruhák, ékszerek és mindenféle apróságok voltak a dobozokban. Megakadt a szemem egy kis vékony kék dobozon, ami bontatlanul feküdt az asztal mellett a földön. Biztosan tegnap esett le - gondoltam. Majd azzal a lendülettel, amivel lehajoltam érte letéptem róla a csomagolást, és elkerekedett szemekkel bámultam a kezemben lévő tárgyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése