Duplarész az ezredik megjelenítés örömére, képekkel megspékelve. Köszönöm a megjelenítéseket, pipákat és komikat.<3
KÉT komi, és új rész.xx
- Cher! Szeretlek! – kiáltotta utánam. Én
megtorpantam a döbbenettől, és nem tudtam mit reagálni.
Ő egy félénk mosollyal utánam rohant és megállt
előttem.
- Szeretlek. Tényleg szeretlek. Eddig nem mertem
elmondani, de beléd szerettem, és nem akarom, hogy elmenj. Maradnod kell,
szükségem van rád – ismételte meg önmagát kibővítve.
A térdeim megremegtek, és a gyomromban feléledő
érzéstől egyszerre meginogtam abban a hitemben, hogy elmegyek innen. A
pillangóim ismételt őrjöngésbe kezdetek és a mosolygós barna szemek is
maradásra késztettek. A szívem vadul dübörgött, és egy hang nem jött ki a
torkomon, annyira kiszáradt. A kezemért nyúlt, és megfogta.
- Itt maradsz velem? – suttogta közel hajolva
hozzám.
- Maradok – válaszoltam szintén suttogva, de
belül határtalan boldogsággal. Ő egy boldog vigyort villantva magához húzott és
ráérősen megcsókolt. A csók végén úgy éreztem, meg sem bírok állni a lábamon.
Nekidőltem és egy ölelésnyi idővel később kézen fogva visszaindultunk a többiek
felé, akik a kocsinál várakoztak. Harry egy gúnyos vigyort dobott felém, Niall
dühöngött, a többiek pedig aggodalmasan néztek felém. Én értetlenül bámultam
rájuk, de akkor semmi nem érdekelt. A boldogság elmosta a többi érzésemet, de
amikor Ad-re gondoltam, akkor hirtelen bűntudat töltött el. Hogyhogy
megfeledkeztem róla, és a fájdalomról? Ez normális? Biztosan ezért figyeltek a
többiek aggodalmasan. Rögtön visszavettem a boldogságomból, ha nem is
szándékosan.
- Mehetünk? – kérdezte Liam.
- Simán – felelték.
Odabent nagyon sok elintéznivalónk maradt még,
főleg hogy kitalálták, hogy mégsem áll az imprózás és ma elkészítik a fellépő
ruhámat, és sminkemet a hajammal egyetemben.
Ezért én velük léptem le először, a fiúk pedig
énekelni mentek. Elválásunk előtt Zayn nyomott egy puszit a fejemre, ami nagyon
aranyos volt tőle.
A teremben, ami a második emeleten balra az első
folyosón jobbról a harmadik szoba volt, amerre csak néztem, rajzokat, anyagokat
és ruhákat láttam. Két óriási tükör állt egymás mellett a fal túlsó végén, de a
fényt itt sem villany, hanem két hatalmas ablak szolgáltatta, mindkettő a bal
oldalról. Állványok, asztalok és fogasok álltak a szoba minden pontján. Az
egyik asztalon, ami mögött tettre készen ültek Lou-ék, papírok, ceruzák, és
amint meg tudtam ítélni, ruhatervek hevertek. Egy számítógép is volt ott, rajta
egy megnyitott programmal, amit kivetítettek a szemben lévő falra, jobbra, és
valami képeket nézhettek, de az ablakokon beáramló fény miatt nem lehetett
rendesen látni.
Az ajtó mellett tükrök, asztalok és történetesen
sok smink felszerelés volt. Ezek valahogy nem illettek úgy ide, elméletem
szerint most lettek beköltöztetve, hogy ne kelljen annyit rohangálniuk.
- Á, végre. Szia, Lottie – köszöntött Lou. Én mosolyogva visszaköszöntem, és a kínált helyre telepedtem. A fotel itt is kényelmesnek bizonyult, és mindenre ráláttam belőle. Kivéve az ajtóra, de az nem számított.
- Á, végre. Szia, Lottie – köszöntött Lou. Én mosolyogva visszaköszöntem, és a kínált helyre telepedtem. A fotel itt is kényelmesnek bizonyult, és mindenre ráláttam belőle. Kivéve az ajtóra, de az nem számított.
- Arra gondoltunk, hogy valami kis ruhával lépnél
fel, hogy nyugodtan mozoghass benne, és jól is álljon. Halvány rózsaszínre
gondoltunk, de lehet valami egyéb halvány szín, hogy ne üssön el a hajadtól
annyira. Leila, húzd be légy szíves a függönyt – utasította a fal mellett
ácsorgó hosszú barna hajú lányt, akinek gyönyörű zöld szemei voltak.
- Ja, ő itt Leila, az új tervezősegédünk. Mostanában különösen sok embert kel felvennünk, tudod a turnészezon – magyarázta.
- Szia, Cher – nyújtottam neki kezet, és a legkedvencebb nevemmel rukkoltam elő. Hjajj, hogy fogom ezt elmagyarázni itt bárkinek is..
- Ja, ő itt Leila, az új tervezősegédünk. Mostanában különösen sok embert kel felvennünk, tudod a turnészezon – magyarázta.
- Szia, Cher – nyújtottam neki kezet, és a legkedvencebb nevemmel rukkoltam elő. Hjajj, hogy fogom ezt elmagyarázni itt bárkinek is..
Elfogadta a kezemet, és mosolyogva megrázta azt.
- Na, mutatom az eddigi elképzeléseinket – kapcsolta be a szerkezetet egy valaki, akinek elfelejtettem a nevét.
- Na, mutatom az eddigi elképzeléseinket – kapcsolta be a szerkezetet egy valaki, akinek elfelejtettem a nevét.
Több ruhát mutattak, képekben.
- És ezek itt is megvannak, élőben? – néztem rájuk.
- És ezek itt is megvannak, élőben? – néztem rájuk.
- Persze, hogy megvannak. Nemrég terveztük őket,
de már elkészültek a számodra. Melyik tetszett a legjobban?
- Hát, a sárga nagyon jól nézett ki. De a vörös
és rózsaszín sem volt semmi – ismertettem a tényállást.
Erre Leila előhozta az említett ruhadarabokat egy
állványról, amin az én nevem szerepelt, cetlikkel felragasztva.
Élőben sokkal gyönyörűbbek voltak. Ezek a ruhák
egyszerűbbek voltak, és csak az ember térde felettig értek, már ha olyan magas
volt, mint én.
A sárga volt a legaranyosabb. Volt rajt egy aranyos
rózsa elől, és egyszerű, puha anyagból készült. Hozzá ajánlottak egy ezüstszínű
magas sarkú szandált, amelyeket fel is próbáltam.
Mikor kisétáltam a polcok mögül, közölték, hogy
olyan, mintha rám öntötték volna, és hogy muszáj ezt felvennem, akkor tökéletes
lesz az összehatás.
A hajammal nem engedtem sokat művelni, úgyhogy
egyszerűen hátrafogták. Kaptam művészi sminket is, így már minden nyoma eltűnt
a több órás folyamatos sírásomnak. Az utolsó körben, amikor sétáltam előttük,
már mindenki bólogatott.
- Az afterparty-n egy fehér ruha lesz rajtad,
mint a képen is láthatod. - nyomogatta a gépet.
- A, gyönyörű lesz – bólogattam. – Mehetek?
Tényleg sietnem kellett. Visszavettem a fekete farmert és a sötétkék pólót, rá pedig a kapucnis pulcsimat, mert az arénába kellett mennem, ami pár épülettel arrébb volt. A fiúk értesítették Dido-t, hogy végeztek és átmentek próbálni, így én is csatlakoztam.
Tényleg sietnem kellett. Visszavettem a fekete farmert és a sötétkék pólót, rá pedig a kapucnis pulcsimat, mert az arénába kellett mennem, ami pár épülettel arrébb volt. A fiúk értesítették Dido-t, hogy végeztek és átmentek próbálni, így én is csatlakoztam.
- Ellesztek? Az utolsó simítások kellenek, meg
Louis zakója. De most egy hiba ne legyen rajta! – fenyítette őket Dido, és
kilépett velem a szemerkélő esőbe, miután átsétáltunk az épületen. Én kicsit
sietősebbre vettem, mire Dido is csatlakozott hozzám, már együtt siettünk.
- Jobbra három házzal odébb – szólalt meg fél
perccel később. Tényleg nem volt messze a helyszín. Az legalább nem okoz nagy
problémát, ha át kel rohanni valamiért vagy valamit ellenőrizni.
Mikor beléptünk a csarnokba, óriási színpaddal és
rengeteg ülőhellyel szembesültünk.
- Hűűűűha – rettentem meg. – Itt mindenhol ülni
fognak?
- Igen. Nyugi, sikerülni fog – nyugtatott Dido
látva rajtam a pánikot, ami feltörni készült.
- Valaki vegye le a tompítást a mikrofonról, és
tegyétek be, mert az oda még kell! A hármas kamerát állítsátok be, mert nagyon
nem azt mutatja, amit kell! De, vörös – szólt valaki. Én keresni kezdtem, majd
megláttam odafent egy üveges szobában.
- Én-e? – kérdeztem.
- Igen, állítsd be légyszi azt a kamerát. Bár
tudnám, hogy ki vagy és miért állsz ott. Most! – ordított rám, és a hangja az
egész helyet bezengte.
Én a kamerához léptem és mivel a színpad fele látszott rajta, a színpadra irányítottam, kicsit lentebb fordítva.
Én a kamerához léptem és mivel a színpad fele látszott rajta, a színpadra irányítottam, kicsit lentebb fordítva.
- Tökéletes – hallottam ismételten a hangot. Egy
bólintással a színpad széléhez léptem, és felnéztem a fiúkra.
Ők éppen énekeltek, nem törődve az üvöltözéssel,
ami lent folyt. A koncerteken biztos rosszabb, mert akkor mindenki sikítozik
észveszetten. Zayn észrevett, és mosolyogva bólintott felém. Én visszavigyorogtam
és bólintottam, majd továbbálltam, mert valaki hívott. Egy férfit láttam meg, a
fején headsettel. Éppen beszélt, de abba is hagyta és húzott tovább.
- Itt a színpad, ott a kamerák – kezdte, és minden kamerára rámutatott. – Ott a stúdiószoba, onnan irányítunk mindent. Itt a raktár, ez a másik raktár. Öltözők, öltözők, na végre. Itt az öltöződ – mutatott egy ajtóra, amin a nevem állt. Majd tovább is indult. Menetközben elengedte a kezemet, és mehettem szabadon utána.
- Fodrász, sminkes, ruhatár, ha nem elég, vagy nem jó. Büfé, mosdó.
- Itt a színpad, ott a kamerák – kezdte, és minden kamerára rámutatott. – Ott a stúdiószoba, onnan irányítunk mindent. Itt a raktár, ez a másik raktár. Öltözők, öltözők, na végre. Itt az öltöződ – mutatott egy ajtóra, amin a nevem állt. Majd tovább is indult. Menetközben elengedte a kezemet, és mehettem szabadon utána.
- Fodrász, sminkes, ruhatár, ha nem elég, vagy nem jó. Büfé, mosdó.
- Állj kicsit. Bemehetek? – kérdeztem a mosdóra
utalva.
- Persze, megvárlak kint - mosolygott rám vastag fekete keretű szemüvege mögül. Vörös haja volt és az arcán sok szeplőt felfedezhettem. Barna szeme volt, és nagyon magas termete.
- Persze, megvárlak kint - mosolygott rám vastag fekete keretű szemüvege mögül. Vörös haja volt és az arcán sok szeplőt felfedezhettem. Barna szeme volt, és nagyon magas termete.
Odabent elvégeztem a dolgaimat, majd kint
kézmosás közben rápillantottam az arcomra. A smink még tartott, egész jól
néztem ki. A hajamat még megigazítottam, és ismét csatlakoztam a kísérőmhöz és
idegenvezetőmhöz.
- Jól van. Gyere. Filmesek, kamerák. Élő adás,
itt várakozhatsz, itt vannak a takarítószerek, itt meg még egy raktár. Amúgy
azért van annyi raktár, mert mindig van valami, amit el kell süllyeszteni, mert
már nem kell, de még kelleni fog, vagy bármi, de sose tudjuk hova vinni és
mindig új raktárat nyitunk.
- Elboldogulsz már? – kérdezte kedvesen, miközben
ismételgették, hogy Dave menjen a mit tudom én milyen szobába
- Persze – nyugtattam meg, és visszamentem a
színpad elé. A fiúk éppen befejezték a dalolást egy rövid időre.
- Szünet. 10 percetek van – tájékoztatott a hang.
Nagyon tetszett ez a rész is :) Folyamatosan olvasom a blogot, kíváncsi vagyok, hogy mit lesz a végén! :) Egyetlen egy hozzáfűzni valóm van, ha lehetséges:) a részek feltevésével kapcsolatban. Ne azt nézd, hogy hányan írnak kommentárt az egyes részekhez, hanem azt, hogy hányan olvassák el az adott részt. Hányan lépnek be az oldalra amint úgy részt teszel fel. Az olvasók miatt írod a blogot inkább vagy a saját magad szórakozására? Mert ha magad miatt írod, ne nézd hanyan írnak. Tudom, hogy jól esik, ha sokan írnak, de ne erőltesd rá az olvasókra. Sokan kényszernek érzik és már csak azért sem írnak. Én szerintem, de ne kövezz meg érte, ez csak az én véleményem volt. Mint már az elején is említettem tetszik a blogod, szeretem olvasni :) CSak így tovább :)
VálaszTörlésKöszönöm a hosszú kommentedet, három részhez is elég lenne. De ha a maradi kétszavas variációt nézzük, akkor még jó ideig kitartanál vele..:D Jó érzés volt olvasni.
TörlésKöszönöm, hogy tetszik, és hogy olvasod.(: <3 Amúgy, azért kérem a komikat, mert tökéletesen megértelek téged is, de én azért publikálom, hogy olvassák. Szóval, ha nem olvassák, akkor egyszerűen leszedem, és magamnak írom tovább. Szerintem erről az oldalról teljesen korrekt az elvárásom, és ha én feláldozom az időm Nektek, olvasóknak - ami tuti több, mint három szó lefirkantása - akkor elvárhatom szerintem, hogy Ti is áldozzatok rám fél percet.. Szerintem.. De ha nem, akkor nem, de ebben az esetben komolyan fontolóra veszem ezt a publikálás dolgot.
Meg amúgy nekem az is rosszul esik, hogy egy feliratkozóm van. és két komira is egy hetet várok, mikor más blogokra nyolcan is feliratkoznak pl az első két rész után.. Én írok rosszul, vagy lusták az emberek..? Mindegy, majd jelentkezem még, még egyszer köszönöm a komit.<3 Ha nem akarsz, akkor nem muszáj írni, majd jön a rész, ha jön. Ha.. :D
Teljesen megértelek téged is. Ne aggódj nem írsz rosszul, nekem kifejezetten tetszik. Féliratkozókra nem tudok mit mondani, én egyik blogra sem iratkozom fel amit olvasok, elmentem könyvjelzőkbe az oldalt és onnan nyitom meg őket. Hű olvasód maradok amíg csak írod :)
Törlésez nagyon szuper kövit :)
VálaszTörlésKöszi, jött.
Törlés