Ezer bocsánat a késésért, de komolyan. Már ha van kinek bocsánatot kérni, de gyerekek, válság van. Alkotói válság. Az ihletem rohadtul cserben hagyott, és egyszerűen nem jön össze a részek hozása. Még korán vagyunk, mert 25 rész kéne, azt még csak a fele körül vagyunk, és szarul érzem magamat, de lehet, hogy be fog esni egy kis szünet, mivel hogy nem akarok erőltetett részeket hozni, meg nagy kihagyásokat.
És és, köszönöm az új feliratkozómat, plusz a megjelenítéseket, 84 meg 83 különböző napokon.<3 Na, egy valami:
- Persze, jól megvagyok - erőltettem egy kis jókedvet a hangomba. Neki ennyi elég is volt, és elköszönve letette a telefont. Egy "ez egy hosszú nap lesz" sóhajjal leültem pár pillanatra, majd munkába készülődtem. Felöltöttem alkalmi ruházatomat, a hosszú koptatott farmeremet, egy fehér pólóval, farmermellénnyel és egy nagyobb szürke belebújós, kapucnis pulcsival. Egy sötétbarna magas sarkú csizmát kotortam elő a táskámból, majd az átlátszó esernyőmet, amit nagyon szerettem.
A fürdőszobában kezet és arcot mostam, majd a hajamat egy kontyba rendeztem, nem törődve a néhány rakoncátlanul kiálló tinccsel. Kisminkeltem magam, összeszedtem a karkötőimet, és visszamentem a táskával a szobába.
Lementem a karomon a kis táskámmal, ami csak negyedakkora volt, mint a bőröndöm, de annyi zseb volt benne, hogy soha nem találtam meg semmit, hiába, hogy rendeztem a dolgokat. A fekete táska egyetlen zsebe, ami mindig ugyanazt tartalmazta, éppen üresen állt, amíg bele nem süllyesztettem a telefonomat, és a pénztárcámat az irataimmal. Odalent már nagyjából mindenki aktívan végezte a dolgát, bepusztítottak mindent, amit láttak. Engem sem kellett félteni, leülve megpakoltam a tányéromat rántottával, és még egy szelet pirítóst is eltüntettem lezárásképp. Ledöntöttem egy kis narancslevet öblítőnek, majd felmentem fogat mosni, és el is indultam.
A szemerkélő esőben nem nyitottam ki az esernyőt, csak a kapucnimat a fejemre dobtam, és lassan, ráérős tempóban sétáltam. Közben az esőcseppek zuhanását követtem figyelemmel, és a járda és út csatlakozásánál folyó pici áramlatokat, melyek az előző napi esőzések megmaradt vízi maradványait hordozták. Dombnak felfelé sétáltam, de egyáltalán nem volt megerőltető, inkább nyugtatólag hatott rám. Felpezsdültem a friss levegőtől, és a szabadság érzésétől, mivel nem kellett egy házban ülnöm egész nap bezárva.
Mire megérkeztem, szinte minden létező és engem érdeklő témán átrágtam magamat, és vidáman köszöngettem a portán.
- Jó reggelt! - intettem mosolyogva a pult mögött álló lánynak. Ő még új volt itt, nemrég vették fel, és felváltva állt itt és a fenti részlegeknél.
- Jó reggelt Alyson, milyen az idő odakint? - udvariaskodott.
- Szemerkél, de nincs nagyon hideg - feleltem kedvesen és továbbindultam. A liftet most is hanyagoltam, inkább lépcsőztem.
- Sziasztok - kiáltottam, hogy mindenhol hallják. Ugyanis, a zenei részlegen nem volt túl sok külön terem, csak ahol a zenét felvették és lejátszották. A személyes irodák egy emelettel fentebb voltak, itt lent mindenki egy közös térben volt, ami megadta az alaphangulatot, és néhány oszlop és polc némi magán teret is látszott biztosítani néhány magányosabb embernek. A többiek visszaköszöngettek, majd folytatták a munkát. Lassan mindenki befutott.
A saját kis sarkom felé caplattam, a pulóveremet pedig felakasztottam egy útba eső fogasra. A táskámat az asztal szélére tetem, és beültem a gurulós székembe. A gépen átnéztem az üzeneteket, lehallgattam az üzenetrögzítőt és a falra szerelt parafatáblán is átböngésztem az elmaradást. Majd táblázatba vittem a programokat, és az áramszünet következtében kimaradó eseményeket is besuvasztottam a naptárba, és átküldtem a főnöknek. Egy lapra felfirkantottam a fontosabb aznapi eseményeket, és kiszúrtam a falra. Mivel nagyon feledékeny vagyok, és az ilyen munka nem igazán veszi ezt jó néven, engedélyt kaptam a tábla felszerelésére.
- Rendben, rendben - bólogatott a főnököm a beosztást tanulmányozva fél órával később. -De ugye tudod, hogy meg kell beszélned, hogy mikor jó nekik?
- Persze, már néhányukkal el is intéztem. A délutáni két órás ügyféllel nem sikerült felvenni a kapcsolatot, ő viszont azt üzente, hogy neki a legtöbb időpont megfelel. Hívom még egyszer majd, és megkérdezem, hogy ha nem jó neki, akkor beküldené-e a felvételt, ez így rendben lenne? - néztem várakozón a jóváhagyásért Max felé.
- Jól van, csináld, de utána még a berendezést át kell pakolni, átépítés volt, és ma végeztek a belső termekkel - adta ki a következő feladatot.
Miután elrendeztem a délutáni programokat, Ellyvel nekiugrottunk a belső termeknek, amikből még nem tudtuk, hogy mit alkotunk. Lassan összeállt a kép, a bútorokat elhelyeztük, kitakarítottunk, és vártuk a véleményt. Mindenki elégedett volt - úgy ahogy - és haza is indulhattunk.
Beszaladtam a fiúhoz, akik ugyan nem voltak otthon, a pótkulcsot átadták, és összerámoltam a holmimat. Bepakoltam a kocsiba, és a pulcsim alját megrángatva elrendeztem a hajolgatástól felhúzódott ruháimat. Beültem apám kocsijába, és hazáig vezettem. Belépve kellemes hangulat, és meleg fogadott, ami már csak jó előjel lehetett.
A szobám jobb volt, mint új korában, mivel kaptam egy plusz ablakot a falra, amiért már pár napja nagyon vágyakoztam, de nem akartunk semmit sem átépíteni. Hát, legalább egy előnye volt a rombolásnak. A világosabb és tágasabbnak tűnő szobában újra a saját ágyamra dőltem, és boldogan üzentem Niallnak, amiben megköszöntem neki és a többi fiúnak a vendéglátást, és hogy a kulcsok nálam vannak, majd jöjjenek érte. Ő röviden válaszolt, engem pedig elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése