Köszönöm a kétezer megjelenítést, érkezik még egy rész, csak nektek, csak most. Már tényleg kéne a komi. Kösz.(:
Egy nagyon szép este, azaz másfél óra után hazamentünk, és megbeszéltünk egy közeli találkozót is.
Hazaérve teljesen feldobódtam a beszélgetés hatására, és dudorászva másztam be a fürdőkádba, amit már égen tettem meg. Az egész bent töltött időt végig énekeltem, és egy újabb dal íródott meg a fejemben, de lefirkantani nem volt mire. Kifelé rohanva, majd kiérve egy gyönyörű fékezéssel vetettem papírra a sorokat.
Valaki azt mondta még régebben, hogy a legjobb gondolatok a fürdőszobában születnek. Hát, igaza volt. Annyiszor jöttem már ki rohanva, és taknyoltam el kint, hogy szinte meg sem tudnám számolni. A legtöbb dalom fürdés vagy zuhanyozás közben keletkezett, és ezért nagyon szerettem bent tartózkodni.
Kifáradtan estem be az ágyba, majd az álom lassan el is nyomott.
"So am I still wainting
for this word to stop hating.
Can't find a good reason,
can't find hope to belive in."
Az egyre nagyobb hangerővel üvöltő telefonomat egy erőszakos mozdulattal eljuttattam valahová, ahová nem kellett volna, mert egy hangos koppanás jelezte az érkezését, kis idő múltán.
A zenélés azonban nem hagyott alább, a sorok folytatódtak, a zene is bömbölt, és én is ideges lettem.
Feltápászkodtam, és a hangot, vagy inkább megérzéseimet követve bepréseltem a kezemet az ágy és éjjeliszekrény rési közé, hogy lehorzsolhassam a karom éppen maradt részét. A kötésem szerencsére épségben maradt, mert a ruha védte, pedig én amennyit forgolódok..
Felkaptam a telefont, semmi másra nem figyelve.
- Cher, idő van, merre vagy már? - hangzott egy ideges hang.
- Elly, miér hívsz ilyen korán? Mi az, hogy idő? Mennyi? - kérdezgettem a Darth Wadert megszégyenítő reggeli hangomon.
- Fél kilenc, bent kéne lenned. Elaludtál? Siess befelé! - kiáltozott.
- Megyek már, nyugi - artikuláltam tagoltan a szavakat, hogy lecsituljon a benne háborgó vihar. Én nyertem, letettük a telefont.
Összekaptam magam, és mivel odakint esőt véltem felfedezni, még morcosabban öltöztem át újra.
Egy cicanadrág, fehér atléta és a fekete-fehér kockás pulcsim magamra aggatása után nem vesződtem olyanokkal, mint fésülködés, smink, egyszerűen áthúztam kétszer a fésűt a hajamon, majd felkontyoltam, és semmi sminkkel kiindultam.
Mostanában nem sminkelem magam olyan intenzíven, szerintem nem feltétlenül szükséges. Ezelőtt égbe-főbe kentem magam, de rájöttem, hogy csak a bőröm lesz tőle rosszabb, ami nem hiányzik, szóval alábbhagyott a lelkesedésem, és nyertem három percet. Ami elég egy kávé megivásához.
Diadalittas fejjel kortyolgattam a kávémat, a karomat munstrálgatva, majd kirontottam az ajtón, és a kapucnimat felcsapva futólépésben tettem meg az utamat. A csöpörgésből lassacskán szakadó eső kerekedett, nálam meg semmi, se esernyő, csak egy kapucni. Bár, az is több mint a semmi.
Itt, Miamiban nem volt olyan népszerű az esőzés, záporok előfordultak, de a nagyobb viharok is előmerészkedtek, csak nem derült égből. Ez pedig nagyobbnak tűnik, mint egy kicsi vihar. Sötét lett mindenfelé, és a futólépésemből igazi rohanás lett.
Egy cenzúrázatlanul kimondottan nem szép mondattal köszöntöttem az életem legújabb napját:
"Kurva eső, kurva anyád!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése