- Senki ne üvöltsön már! - kiáltotta végső szóként Liam. Ekkor már mind a hárman kiabáltak. Louis kiment galambokat etetni a kertbe, Harry pedig kaját rendelni. Én meg elnevettem magamat, és leültem a nappaliba tv-t nézni. Áram azonban még mindig nem volt.
Én jól elvoltam, szemeztem magammal, megigazítottam a hajamat, de sehogy sem állt jól, szóval befontam, majd vártam. És vártam.
Végül húsz perc múlva mindenki megjött, sőt, a kaja is, és leültünk enni.
- Mi lesz a program a mai napon? - pörgött be Niall a kajától.
- Alvás. Legalább is nekem - vágtam rá a választ.
- Ne már, legyél velünk - villantott rám boci szemeket Lou.
- Kihagyható - szállt be Harry az eszmecserénkbe.
- Simán - bólintottam.
- Maradjon csak fent - szólt Zayn.
- Megyek, alszok, szóljatok, ha döntöttetek - indultam felfelé, magam mögött hagyva a társaságot, akik szinte észre sem vettek. Zayn nézett csak utánam.
Kattints a továbbra a teljes részért.. -->
Fent ledőltem az ágyra, és lassan tényleg álomba merültem. Ezennel nyugodtabb voltam, ami kihatott az álmaimra is.
Most csak nyugodtan sétáltam valami réten,és nagyjából ennyit történt, amit nem is bánok különösebben. Három óra múlva ébredtem valamire. Egy megérzés vagy nem is tudom, mi keltett fel. Éreztem, hogy itt az ideje az ébredésnek, és igazam volt, mert valaki közelről bámult a képembe. Niall volt az. A gyönyörű kék szemei nagyra tágult pupillákkal fürkészték meglepődött arcomat, én pedig magamat is megdöbbentő reakciót produkáltam.
Mélyen beszívtam a levegőt, a szemébe bámultam, majd le a szájára. Minden épp gondolatom sajnálatos módon semmisült, és a szöszi felé hajoltam, és megcsókoltam. Ő magához rántott, és visszacsókolt. Az ágyon ülve talán pár percig, de akár tovább ültünk csak, majd a levegőnk fogytával az éltető oxigénért kapkodtunk, de újra és újra elindítottuk a tevékenységünket.
Euforikus nyugalom öntött el Niall karjaiban. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót. Vagyis, nem akartam tudni, hogy éreztem-e már. Akkor éppen ott voltam, és Niall-al, és senki más nem érdekelt, csak ő, és csak az, hogy mi ketten voltunk ott.
- Khm, bevallom, jó nézni, hogy így elvesztek egymásban, de tűnés lefelé, dolog van - ordított ránk Harry. Jó nézni? Ez komolyan a bongyor volt? Kedvesen szólalt meg? Ki ez, és mit csinált Hazza-val? És már megint ez az ordítás. Persze, hogy mindenki meghallja..
- Mi olyan sürgős? - motyogta Niall.
Én a fejemet lehajtva és elpirulva ziháltam. Majd hirtelen ötlettől vezérelve hátracsaptam magamat az ágyamon. Aztán halk vihogásba kezdtem.
- Megint beszívott? - kérdezte arcán egy őszinte vigyorral Hazz.
- Nem, legalábbis remélem, hogy nem - bizonytalanodott el a szőke hercegem. Szőke herceg fehér lovon. Kéne ide egy ló. Niall-nál kéne egynek lennie, nem?
- Hol a lovad? - ordítottam Niall-ra, az ordibálós nap kedvéért.
- Beszívott. Mit szívtál drága? - mosolygott rám.
- Lovaat - hörögtem, és röhögve elterültem az ágyon. Nagyon boldog voltam, szinte lebegtem a föld fölött, és egyszerűen nem bírtam megnyugodni.
- Ez kész - tört meg a jég teljesen, és Göndörke széttárt karokkal elröhögte magát.
Felülve Niallra vigyorogtam, és félve Harry-re néztem.
- Megölelhetlek? - kérdeztem meg tőle.
- Hé, őt igen, engem meg nem? - vágta be a durcát Niall.
- Haver, nem volt elég az előző kör? Legalább egy évre kéne kitartania - röhögött és kinyújtotta felém a kezét, egy ölelésre invitálva. - Bocs, mindent, de zavart a dolog. Hogy nem Niallt választottad, és a köcsög Zayn után rohantál, mint valami kutya, vagy nem is tudom mi. Nincs harag? - suttogta.
Én mosolyogva egy nincs-et suttogtam vissza, ő pedig nevetve megpörgetett.
Kicsit szédülve érkeztem vissza a talajra, és Niall nyakába borultam.
- Itt a ráadás.
Niall csak nyomott egy puszit a fejemre, és levonultunk a nappaliba.
- Mi ez az - öröm?- kérdezte Lou a viruló fejemre pillantva.
- Beszívott - vágták rá egyszerre a fiúk.
Én csak nevetve hátravágódtam a kanapén, ami kicsit ingatag volt, de mint rájöttem, csak én fordultam egyet, mert valaki lefelé lökött.
- Héé! - kiáltottam. Úgy látszik, ez tényleg ordibálós nap lett.
- Háá! - érkezett a válasz, ordítva, diadalmasan.
Én pedig leborultam a kanapéról. A maradék két fiú is helyet foglalt a felszabadult területeken, én pedig a lábuknál fetrengtem tovább, kényelmesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése