II. évad - 14. rész - A második vallomás

Bocsánat a kihagyásért, nincsen erőm, ihletem, stb. De, itt az őszi szünet, kifekszem magam, és jönnek a részek.^^ DE, az úgy NEM fog menni, hogy 15-18 bejegyzésmegnyitás van, és semmi komment.

EGY KOMI UTÁN ÉRKEZIK A KÖVETKEZŐ RÉSZ, az sem érdekel, hogy mikor írjátok, én várok. legalább van egy kis haladékom:D

Ő röviden válaszolt, engem pedig elnyomott az álom.
Az egész hét nagyon gyorsan elrepült, dolgoztam, bent voltam, kitakarítottam az egész házat, és már vasárnap reggel volt. Apa korán elment dolgozni, én pedig egy kis kikapcsolódást terveztem, és már neki is kezdtem a megvalósításnak a tízig tartó alvással. Kiültem a konyhába egy kávéra, megreggeliztem, és felöltöztem. Egy nadrágot és neonzöld atlétát vettem fel, egy fekete pulcsival, és nekiindultam a városnak.
Éppen sétáltam, amikor csörgött a telefonom.
- Szia Alyson, nem lenne kedved átjönni hozzánk? - hallatszott a kérdés Harry torzított hangján.
- De, persze - mosolyodtam el. - Pár perc, és átugrok.
Egy gyors elköszönés után feléjük indultam, és elsétáltam a házukig.


A kapunál megtorpantam, de becsöngettem, és be is engedtek.
- Sziasztok - nyitottam be az ajtón.
Ők különféle helyekről köszöntek vissza, majd összegyűltünk a nappaliban. Én egy lila fotelre ültem, a többiek pedig változatosan helyezkedtek el.
- Na, csak annyit szeretnénk mondani, hogy lassan elérkezik a koncert időpontja, ahová meg akarunk hívni téged - vigyorgott rám Louis.
- Ohh, szívesen elmegyek - mosolyogtam vissza. Majd a mosoly lehervadt az arcomról.
- Mi az? Csak nem máshová kell akkor menned? - kezdett pánikolni Niall.
- Nem, nincs akkorra programom, csak elgondolkoztam. Ha itt lesz a koncert, ti mentek tovább? - tettem fel a kérdést, ami súlyos csöndet hagyott maga után.
- Hát, igen - rázta meg a fejét Liam, mintha el akarna kergetni valamilyen gondolatot. Nem hiszem, hogy sikerült neki, és Niallra pillantott.
- De majd még úgyis jövünk erre - próbált alternatívákat találni és engem is felvidítani Lou. Melegen rámosolyogtam, de nem szóltam semmit.
A fiúk nagyon jó barátaim lettek időközben, de nem maradhattak örökre mellettem. Nem tudom, hogy miért nem vettem számításba még, hogy turnéjuk van, és járják a kontinenseket. Legközelebb Európába mennek majd, és nem lesz idejük szinte semmire, a próbákon és rövid párnapos pihenőkön kívül. Ez is egy ilyen kitérő volt, a koncert után pedig itt sem lesznek.
Egy sóhajjal elengedtem minden gondolatomat, és felszólaltam.
- Hát, ha úgy is leléptek, előtte bulizzunk egy nagyot!
- Na, ez egy nagyon jó ötlet - lelkendezett a többség. Zayn még mindig szótlanul meredt maga elé. Niall pedig csak bólogatott, de agyban messze járt, és szomorúnak tűnt.
- Niall, mi a baj? - húztam félre, miközben a többiek pakolásztak, kaját hozattak, és körbetelefonáltak, hogy buli lesz. Kicsit furán fog kijönni a hétfő a dolgozóknak, de egy kis kikapcsolódás mindig jól jön.
- Ajj, csak hogy olyan hamar elmegyünk. És megint itt kell hagynunk téged. Emlékszel arra, amit akkor mondtam, amikor.. Tudod, Zayn.. Londonban? - motyogott halkan és zavartnak tűnt.
- Igen - feleltem reszketeg hangon, és éreztem, hogy mi fog következni. Nem akartam még egyszer belekeveredni egy szerelmes dologba, főleg távkapcsolatban.
- Tehát, én.. Nézd, kóla! Igyunk egyet! - rángatott a konyhapulthoz, át a nappalin.
Én csak nevetve sétáltam vele, és magunkhoz vettünk egy-egy pohárral a hűvös italból.
- Na, mit is akartál mondani? - mosolyogtam a szemébe.
Ezen felbátorodva egészen hallhatóan nyögte ki:
- Szeretlek.
Majd sóhajtott egy óriásit, és lerogyott egy székbe. Meghúztam a kólát, és nyugtatóan rámosolyogtam.
- Tudom, hogy ez nem fog tetszeni neked, de én nem igazán vagyok biztos abban, hogy ez most így sikerülne. Annyi dolog összejött. A turné, hogy elmentek, Zayn, egyszerűen így és most én nem vagyok képes belevágni még egy kapcsolatba. De - szóltam közbe a szomorú arca látványán, ami igazi elkeseredettséget tükrözött -, ha úgy gondoljuk, a turné végekor megpróbálhatnánk. Addigra én is összeszedném magamat, te is átgondolnál mindent, és akkor már mindent pozitív szemmel tudnék nézni. Akkor a távolság sem fog zavarni minket, ebben biztos vagyok - dobom meg egy ragyogó mosollyal.
- Hát, egyet kell értsek veled. Tényleg, kell az idő most mindkettőnknek - bizonytalankodott.
- Na, jó lesz az - bizonygattam, és próbáltam lelket önteni bele.
- Akkor én most felmegyek - állt fel.
- Hé, várj - húztam magamhoz. Egy pillanatig csak néztük egymást, én a gyönyörű szemeit majd a száját figyeltem meg, és határozottan megcsókoltam. Nagyon jól eső érzés volt, melegség áradt szét a belsőmben. Gyengéd és érzelmes csók volt.
- Khm - köszörülte meg valaki a torkát.
Riadtan pillantottam az ajtóban ácsorgó Zayn-re.
- What's happenin' guys? -kérdezte vigyorogva. Valaminek nagyon megörült.
Én ferde szemmel bámultam rá, de mit sem törődve velem a felmosóért ment, és felkapta, majd énekelgetve kint nekiállt felmosni. A szőnyeget, de ez mellékes információ.
- Mennyit ivott ez már? - nevettem Niallra.
- Amennyi ehhez kell - röhögött fel, mikor meglátta a lassúzást a felmosóval, melyet Zayn produkált az egyik pörgősebb számukra, amit betettek.
- Ez melyik szám? - kérdeztem.
- BSE.
- Ahh, akkor jól van - bólogattam, mint aki tudja is, hogy miről beszél.
- Megyek fel, összecuccolok kicsit - köszönt el Niall.
- Én meg átöltözök, így csak nem jöhetek - vihogtam, majd egy gyors csók után hazafelé vettem az utat.