II. évad - 15. rész - Bulira fel!

Köszönöm a kommentet, nagyon jól esett, és a majd 3000 megjelenítést. Emlékeztek, nemrég még a kétezret köszöntem meg. Imádlak Titeket.<3

Na, Jöjjön is a rész:

- Én meg átöltözök, így csak nem jöhetek - vihogtam, majd egy gyors csók után hazafelé vettem az utat.

Hamarosan már a szekrényem előtt álltam nagy dilemmában. A dolgokat tisztáztam magamban, Nial-lal is, szóval minden olyan könnyűnek tűnt, a legnagyobb bajom az volt, hogy mit vegyek fel.

- Apa, a kék vagy a fehér? - vágtattam le a lépcsőn, kezemben két ruhadarabbal.

- Hm, szerintem a fehér jobban illik a hajadhoz - mosolygott rám. Mindig is szerette, ha bevonom az életembe, még ha ilyen ügyekben is.

- Köszi - nyomtam egy puszit az arcára, és felöltöttem a térdig érő fehér ruhát, amelynek nem volt pántja, a teteje sima fehér volt, rajta vékony csipkeréteggel, a szoknyája pedig több gyönyörű vékony átlátszó rétegből állt össze, amelyek így már nem mutattak semmit, amit nem akartam.

Egy kis halvány rózsaszín táska és ilyen árnyalatú cipő felvétele után egy kis sminkkel eltüntettem a karikákat a szemem alól, és visszatértem a fiúk házába. Belépésemkor alig ismertem fel a nappalit, csak a kanapé maradt bent, és a törékeny dolgok is elkerültek a szemem elől. Teli volt emberekkel a hely, a zene háttérzajként funkcionált ugyan, de az alaphangulatot megadta, és mindenkinél különböző poharak voltak. Bementem a konyhába, és az indulás előtt magamhoz vett piás üvegeket az asztalra tettem, mert nem illik üres kézzel buliba menni. Kicsit megremegtem a legutóbbi fiúkkal eltöltött buli emlékétől, de kizártam az emlékeket a fejemből egy sötét szobába, mint a fiúk tették a törékeny tárgyakkal.

- Szia - köszönt rám egy hang mögülem.

- Szia - mosolyogtam Nialler-re.

Egy puszit nyomott a számra, majd a kezembe nyomott egy poharat. Én meghúztam, és rájöttem, hogy valami számomra ismeretlen ital volt a pohárban. Megvontam a vállamat, és kiürítettem a kis pohárkát.

Ittunk még néhány pohárral, majd kimentünk, megkerestük a többieket.

- Hello - kiáltottam a felhangosított zenén keresztül a fiúknak. Lou és Harry ácsorogtak a sarokban, beszélgettek három fiúval. Kicsit dülöngéltem, de Niall karja a derekamon megnyugtatott, és mentem tovább.

- Sziasztok - vigyorgott Hazza a szemembe. - Ittatok már valamit?

- Ja ja - nevettem fel.

- Na, rajtad látszik. Nem vagy rutinos ivó, mi?

- Nem nem - feleltem. Úgy látszik, ez a szóismételgetés biztosabbá tett, mert nagyon tetszett.

- Itt DJ Malik, táncra fel, emberek! Élvezzük ki az estét! - üvöltötte Zayn a mikrofonba, és a DJ pult mögé állt, amit nem tudom, hogy honnan szedtek. Bár, itt már bármi lehetséges.

Niall és a fiúk behúztak a táncparkettként funkcionáló nappali középső részére, és táncolni kezdtünk. Fél óra múlva már mindannyiunkról szakadt a víz, így ittunk még néhány italt. Leültünk egy jó tíz percre.

- Na, én lépek a mosdóba - fejeztem ki magam szépen.

- Siess - kacsintott rám Niall.

- Várj meg, majd megkereslek - nevettem rá, és elindultam. Megbotlottam ugyan a lábamban, visszaszereztem egyensúlyomat, és egy magabiztos vigyorral jeleztem a többieknek, hogy menni fog ez.

Odakint már sokkal kevesebben lézengtek. Néhány szobába be lehetett menni, ott beszélgettek, néhol pedig üvegeztek. Én egyenesen a wc felé lépkedtem, bár a lépteim inkább voltak egy szlalomozó emberéhez hasonlóak, mint egyenesek.

Elvégeztem a dolgomat, majd a hűvös vízzel leöblítettem a szappant a kezemről. Kifelé menet összeakadtam Zayn-nel, aki teljesen ko volt, és befelé igyekezett. Rámosolyogtam, és el akartam engedni befelé. Ő bejött, de behúzta az ajtót, ami így kissé halkabbra vette a zene hangerejét.

- Beszélhetünk? - kérdezte.

- Hm, lehet róla szó - egyeztem bele, az alkohol teljesen kifordított önmagamból, bátorrá tett.

- Szóval, én tényleg sajnálom, amiket csináltam - szólt pár másodperccel később. Nem magyarázkodott, nem ferdített, nem próbált javítani a helyzetén. Csak bocsánatot kért. És ez nagyon tetszett nekem abban a pillanatban.

- Nem baj. Ha - emeltem fel a mutatóujjamat, majd bandzsítva figyeltem két másodpercig -, többet nem fordul elő - jelentetem ki határozott hangon. Mogyoróbarna szemi reménykedve fúródtak az enyémekbe, és gyönyörűen csillogtak. Mint régebben, csak most valami megváltozott. Hiányzott a hamis érzelmek látványa. Nem is fogtam fel, mit látok, csak bámultam a szemeibe, és teljesen elvesztem bennük.

- És, ha te akarod, akkor lehet? - kérdezte. - Megcsókolhatlak?

Ezzel odahajolt az arcomhoz. Szemei fogva tartották enyémeket, nem engedtek.

Valamiért, talán a régi érzelmeim miatt, talán az alkoholnak köszönhetően, de én hajoltam oda hozzá, és én csókoltam meg őt. Ez a csók másabb volt, mint Niallé. Ez vadabb volt, többet akart, és tüzes volt. Két kezemmel a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz.

És akkor kicsapódott az ajtó.