Mindketten őrültek, és nagyon jó arcok, összeillenének, ha sikerülne a projekt. Nagyon aranyosak lennének.
Bevonultam a fürdőszobába, és a kapott utasításokat követve kicuccoltam, letusoltam, felöltöttem ünnepélyes pizsamámat, ami egy halványzöld atlétából és egy fekete szövet rövidnadrágból állt össze. Ezek után visszacuccoltam a bőröndbe azokat a holmikat, amik olyanok voltak, hogy nem hagyhattam bent, és visszamentem a szobába. Le is feküdtem, de a dörgéstől, és szakadó eső hangjától nem igazán jött össze az alvás.
Kattints a továbbra a teljes részért..-->
Bekapcsoltam a gépemet, nézelődtem mindenfelé, és felraktam töltőre, mert nagyon le volt már merülve. Köztudott tény rólam, hogy félek a viharoktól és még jó néhány dologtól. Miután sikeresem utánanéztem, hogy ha megcsap a villám, fa alakú nyoma marad, már nyugodtan ültem, és vártam, hogy belém csapjon a villám, mert milyen menő már a nyoma. Bár maga a villámcsapás nem olyan nagy buli. Mindegy, megéri.
Lementem a konyhába, inni egy pohár vizet. Lassan botorkáltam a sötétben, villanyt nem akartam kapcsolni, mert megvakít a nagy fény, meg amúgy sem találtam kapcsolót. A lépcső jelentette a legnagyobb kihívást, mert még nem szoktam meg. Otthon persze csukott szemmel fél lábon ugrálva is felérnék, itt meg még csak lemenni sem tudok rendesen.. Egy ideje már baktattam a lenti irányba, mikor véget ért a lépcső, de ez nekem nem tűnt fel, szóval léptem volna lefelé. Ez még semmi, valaki nekem jött. Egy majdnem sikítás tört ki belőlem, azaz semmi, mivel sikerült időben visszatartanom, és hevesen dübörgő szívvel kaptam bele a titkos találkapartnerembe, mert hogy a lendületétől majdnem hátraestem. A karjai körém nyúltak, és az ismerős érzések öntöttek el. Ellöktem magamtól, majd sietősen visszatrappoltam a lépcsőn.
- Hé, várj már meg - szólt halkan utánam a "merénylőm".
Én csak fújtam egyet, és hangját beazonosítva rájöttem, hogy jól éreztem.
- Na na, maradj már nyugton - ért utol a szoba ajtaja előtt, ahová beköltözhettem.
- Zayn, engedj el! - szóltam határozottan.
- Nem - nyögte ki, és szorosan magához húzott. Az egyik kezével, ami mellettem volt, előrenyúlt, és kinyitotta az ajtómat. Betolt a testével nekem támaszkodva, majd becsukta mögöttünk az ajtót.
- Mit akarsz? - kérdeztem kicsit remegő hangon. Vissza akartam fojtani mindent. Egyelőre még kitartottam, de ki tudja, meddig.
- Nyugodj meg. Semmi okod félni - morogta mély, rekedtes hangon.
- Dehogy nincs. Engedj el - kezdtem el rángatni magamat.
- Ezzel csak ennyit érsz el - szorított a tartásán, szavainak bizonyságot adva.
- Zayn - szedtem össze magamat.
- Tessék? - kérdezte, és belepuszilt a nyakamba.
- Te most mi a jó büdös.. - kezdtem, de megpörgetett a mondandóm közepénél, és erősen magához húzva megcsókolt. Hiába tiltakoztam, hiába akartam eltolni magamtól, nem bírtam vele, sokkal erősebb volt nálam.
- Tessék? - vigyorgott rám ördögi mosollyal. - Ha legközelebb nem csókolsz vissza, kénytelen leszek keményebb módszerekhez folyamodni - villantott még egy mosolyt rám, majd kihátrált a szobából.
Magamat sokkos állapotban érezve estem be az ágyba, és egyszerűen elaludtam. Vagy elájultam, nem tudom, de a következő emlékem a reggeli ébredés volt. Ami nem zajlott zökkenőmentesen. Álmaimban egy fantom Zayn üldözött végig üres folyosókon, és egy hidegvágóval fenyegetett, hogy ha nem teszem, amit ő mond, akkor lecsapja valamimet. Ez így viccesen hangozhat, de a valóságban, egy rémálomból ébredve nem tűnt nagyon aranyosnak, vagy pozitívnak.
Mély levegőket véve nyugtattam magam, majd odakint a konyhában gondolkoztam, hogy vajon álmodtam.e, vagy Zayn tényleg bent volt nálam. Rémisztő, hogy egyszerűen nem tudom megkülönböztetni az álmokat a valóságtól.
A viharok még mindig tomboltak, felfelé indultam, de érkezett az sms-em, ami arról tudósított, hogy nem muszáj bemennünk dolgozni. Én vacilláltam, bemenjek-e, vagy nézzek haza, esetleg maradjak itt. A következő, öt perc múlva történő esemény rádöbbentett, hogy dolgozni biztos, hogy nem mehetek be. Az áram elment, és Miami ezen kerületében szinte mindenhol ugyanígy jártunk.
- Fiúk, az orvosi rendelőben nagyon fontos az áram? Vagy van orvos, attól, hogy nincs áram? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel, mert kötözésre kellett volna mennem. Louis, Liam és Niall, akik a konyhában tartózkodtak, kérdőn figyeltek. Majd én is kérdőn kezdtem el figyelni, mivel Lou előtt a tányéron két gofri közé nutella volt tunkolva, egészen vastagon, és a gofri valamilyen alakúra volt vagdosva. Hosszas másodpercekig szemléltem, és rájöttem, hogy egy madarat ábrázol a mestermű. (?) Mosolyogva töprengtem tovább.
- Én tudok néhány dolgot, mit kéne csinálni? - ajánlkozott Liam.
- Köszönöm, de nem is tudom - bizonytalanodtam el.
- Gyere, megbeszéljük - mosolygott rám biztatóan.
- Gyerünk - viszonoztam a mosolyát megnyugodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése