10. Rész - Mit szívtál..?

Nem nagyon szoktam rizsázni itt, de köszönök mindent egy szem feliratkozómnak, állandó kommentelőmnek.♥ (: Köszönöm. Ez a rész a tiéd.♥

Plusz akkor már másik kommentelőmnek is köszönet, és pipáló vandáljaimnak is. Meg a nézettségért is 

Kicsit nyomi rész bocs.

Mezítláb lecsattogtam a fiúkhoz, egy bárgyú vigyorral a fejemen, mivel az AJTÓT (csupa nagy betűvel) sikeresen megfejeltem.

- Sziasztok, drágaságok! – vihogtam rájuk, mivel hirtelen nagyon jót éreztem.

Ők csak furán méregettek, és szerintem azt latolgatták, hogy mit vehettem be odafent.

- Liam-et hol hagytad? – kérdezte szöszi.

- Nem tudom – feleltem totál őszintén.

- A, mik történtek odafent? – sikongatta Lou, miközben Liam vigyorogva lemászott a lépcsőn.

Zayn morgott valamit, és összehúzott szemöldökkel bámult rám, majd Liamre.

- Valami van. Hm – tűnődtem miközben próbáltam leülni, de a kanapé helyett inkább a földet céloztam be. Kényelmesen elfeküdtem, és vigyorogtam, mint állat.

- Mizu, srácok? – kérdeztem. Ismét fura pillantásokat kaptam.

- Nincsen semmi. Veled? – kérdezte Harry kedvesen. Látszólag.

- Ajj, nagyon jó.. asszem forog a szoba – fejeztem be a mondatom teljesen másként.

- De attól még nagyon jó, szép az élet. Szeretlek titeket – visítottam nekik.

- Mi is, de mi a baj? – kérdezte valaki. Én nem is reagáltam csak dalolni kezdtem.

„Let's go crazy, crazy, crazy 'till we see the sun

I know we only met but let's pretend it's love

And never, never, never stop for anyone

Tonight let's get some and live while we're young”

Majd Whoa-oh-oh-oztam egy sort, de bele-bele nevettem.

- Ezt ki írta? – kérdeztem tőlük totál normális arckifejezéssel. Válaszul csak ugyanezt kaptam meg tőlük. Azaz majdnem, mert Liam nem énekelt, csak dőlöngélt a székén, ütemre.

- A, ez komoly? – néztem rájuk elkerekedett szemekkel. Ők csak mosolyogva bólintottak, nekem meg a helyére kattant a hangjuk az agyamban. Jé, tényleg, hogy ezt nem vettem eddig észre.. Több számot hallottam már rádióban tőlük, és szerettem is, de sosem jutottam oda, hogy rájuk is keressek neten. Maradtam a rádióban hallgatom módszerrel. Kezdtem furán érezni magam, most már nem csak a szoba forgott, Zayn-ből is kettő volt.

- Hű – adtam hangot csodálkozásomnak. – Mióta vagytok ketten? – néztem az egyikük szemébe. Azaz megpróbáltam. Tényleg.

Zayn aggódva nézett rám.

- Mit szívtál, te lány? – guggolt le mellém.

- Én-e? Semmit – pillantottam rá ártatlan mosollyal arcomon. – De komolyan – néztem valamerre tényleg komolynak szánt arckifejezéssel.

Csengettek, mire Niall fejcsóválva kiment.

- Perrie? Mit keresel te itt? – kérdezte Niall emelt hangerővel, én pedig borúsan figyeltem Zaynt. Mivel azonnal felugrott, és kifelé indult.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva.

- Cső – vetettem oda neki iszonyat bunkó stílusban, és visszafeküdtem.

A lány odasétált Liam elé, és legnagyobb megdöbbenésünkre megcsókolta. Liam visszacsókolt, és egyre hevesebbek lettek. Hát, én mondom, ennek már tizennyolcas karika kellett volna.

- Menjetek szobára – szólt be Hazz, akinek alig hallottam most a hangját.

- Mit csinálsz? – rángatta le Zayn Perrie-t Liam-ról.

- Nem látszik? – vágott vissza. Liam döbbenten ült, és bámult maga elé. Félő volt, hogy lefordul a székről. Én egyre jobban szédülni kezdtem, és ezért késztetést éreztem, hogy felálljak.

- Alyson, maradj már nyugton – szólt rám gorombán Zayn, mikor meglátta, hogy felállni készülök.

- Barom – vágtam hozzá, és meg-meginogva nekiindultam a lépcsőnek.

- Ki ez a csaj? És.. Ő.. Izé, volt Liam-nél? – nyögte ki kérdését.

- Ja, most jött.

- Picsába – szitkozódott a csaj, és felém indult.

Én komolyan beijedtem, és hátrálni kezdtem. Majd megfordultam, és rohantam felfelé a lépcsőn. A lány elkapta a karomat, és lerántott a lépcsőről.

- Nem mész te sehova – morogta, miközben berángatott a szobába.

- Ne rángasd! – szólt rá Niall.

- Engedj már el!

- Engedd már el! – jött Zayn felől is.

Nem túl gyengéden lelökött a kanapéra, én pedig engedelmesen elterültem rajta. A fejem fájt, minden bajom volt, és egyre rosszabb lett. Liam kezdett zöldülni, és pedig megrémültem.

Hangok zengtek a fülemben. Egyszerre sok, és kiabáltak, nem értettem semmit, de szörnyű érzés volt. A kezemet a fülemre szorítottam, és a szememet szorosan behunyva mondogattam, hogy „Hagyják már abba!”. Valaki Leült mellém, és megfogta a kezemet.

- Mi a baj? – kérdezte kétségbeesetten.

- Fáj – ordítottam és felrántottam a lábaimat ezzel magzatpózba kerülve. A könnyeim kicsordultak a szúró fájdalomtól, ami a szívem felől jött, és megragadtam a kezet, ami tartott. Magamhoz rántottam, és az illatát belélegezve, remegve zokogtam az újra rám törő intenzív fájdalomtól.

- Mit csináltál vele? – üvöltött Zayn valakivel. A végét már nem hallottam, mert a nyugtató sötétség ölelt körül.