11. Rész - Mit szívtam?!

- Mit csináltál vele? – üvöltött Zayn valakivel. A végét már nem hallottam, mert a nyugtató sötétség ölelt körül.

Mikor felébredtem, egy szobában feküdtem. Kellemes Niall illat volt odabent, mélyet lélegeztem be a párnából, így már biztosra be tudtam azonosítani a szoba tulajdonosát. Egy hatalmas sóhaj után felálltam.

Hirtelen mozdulatomtól megszédültem, és eszembe jutott az este. Mi történhetett? Bementem Liam-hoz, a fürdőben felöltöztem, de ennyi. Hova mentem? Miért vagyok itt? Mennyi az idő? – cikáztak kérdéseim. Az utolsót megválaszoltam egy gyors pillantással a telefonomra. Hajnali három. Hogy nekem mindig háromkor kell fenn lennem..

Kisétáltam a szobából, le a nappaliba, mivel máshonnan nem jöttek hangok. Lehet, hogy aludtak, de gondoltam lenézek, ha már arra megyek. 

Mindenki lent ült, és halkan beszélgettek egy szőke lánnyal. Inkább fehér haja volt, de jól állt neki. Ismerős volt a Little Mix nevű zenekarból, de nem ismertem őket, csak munkatársam plakátjairól tudtam, ki ő.

- Hello – köszöntem halkan.

Visszaköszöntek, de feltűnt, hogy mégsem teljes a létszám.

- Liam? – kérdeztem rá a hiányzó fiúra.

- Fent van, alszik. Ami azt illeti, neked is aludnod kéne – nézett rám Niall.

- Felébredtem. Mi volt este?

- Nem emlékszel – állapította meg a lány. – Amúgy Perrie vagyok.

- Alyson. Na?

- Hát, történt egy kis baleset. Ő – itt a lányra nézett egész idegesen – Liammal akart valamit csinálni, és ezért Sophie cuccai közé csempészett valami drogot, ami a levegőben volt, és mivel belélegeztétek mindketten, eléggé kiütött titeket. Csak máshogy – rándult meg Zayn arca a végén.

- Te most akkor bedrogoztál engem? És Liam-et? Normális vagy te? – indultam felé. Hátrahúzódott a székében, de tenni nem tett semmit, csak lehajtotta a fejét.

- Tulajdonképpen ki is vagy te? – néztem rá idegbetegen.

- Mondtam, Perrie.

Erre egy elfojtott káromkodással válaszoltam, és lerogytam egy fotelbe.

- Már nem azért mondom, de te mentél be oda. Ha kint maradsz, nem lett volna semmi bajod – szólalt meg. Bár ne tette volna.

- Itt nem csak rólam van szó, nem érted? – üvöltöttem. – Eszednél vagy te? Úgy beadni drogokat, hogy azt se tudod, milyen következményei vannak? Gondoljál már bele, Liamról kiderítik, mert ezek mindent megtudnak, és akkor neki vége, mert átírják minden szarra, de az nem igazán érdekli őket, hogy mi hogy volt, hiába. És azt nem mossa le magáról könnyen - teljesen összezavarodtam és hirtelen felindulásból csak mondtam ki a szavakat, nem tudtam, hogy értelmesek-e, vagyis megérti-e őket a célszemély.

- De.. – kezdte, de nem tudott mit mondani. Belegondolt.

- Mi ez az üvöltözés? – jött ki Liam.

- Bocs, nem akartam zavarni, menj vissza nyugodtan – mosolyogtam rá.

- Ja, majd vissza is megyek. Mi van itt? Mi volt itt? – kérdezte, én pedig idegesen rávágtam a fotel karfájára.

- Gyere, ülj csak le – adtam át helyemet neki, mert elég ingatagon állt.

- Köszi – mosolygott rám, és elfoglalta a felkínált helyet.

- Szóval.. – kezdték, és elregéltek neki mindent.

- Te megcsókoltál? – ragadta ki a részletet, és száját elhúzva meredt Perrie-re.

- Bunkó – motyogta, és sértetten kirohant a házból.

Majdnem utána szóltam valami nem túl szépet, de idejében sikerült visszatartanom.

- Hát, ez kész – törtem meg a csendet.

- Hát, ez az – helyeselt Liam.

- Na, akkor alszunk még ma? – tette fel a kérdését Hazza.

A többiek beleegyeztek, és felvonultunk a szobákba, mint egy igazi csürhe. Én előtte még kilógtam a konyhába, ittam egy keveset, csak vízhez volt kedvem, így engedtem a csapból. Ír szőkeségünk evett valamit. Közelebb mentem hozzá.

- Hogy tudsz te hajnali háromkor hamburgert enni? – kérdeztem alaposabb szemrevételezés után.

- Úgy, hogy csak ez maradt – adott választ szomorúan.

Benéztem a hűtőbe, és rávetettem magam egy doboz jégkrémre.

- Szabad? – kérdeztem.

- Persze – vigyorgott rám. – És még te beszélsz – tette hozzá, ahogy belekanalaztam a jégkrémbe.

Elnevettük magunkat és húsz perccel később közös megbeszélés alapján befáradtunk a szobájába.

Adott egy pólót, amit egy gyors fürdő után felvettem, és bementem a szobába. Ő kiment fürdeni, én pedig befeküdtem a puha ágyba és félig betakarózva pihentem. Rám fért azért a kórházas kaland és a kis közjáték után..

- Nekem is adsz, vagy a tiéd marad? – kérdezte, miután visszatért a szobába. A takaróra gondolt.

- Szerezz magadnak – vigyorogtam rá, és visszaejtettem a fejemet a párnára.

Ő az ágyra ugrott, azon belül rám, és csikizni kezdett. Halkan felkuncogtam, és kapálóztam, hogy hagyja abba. Ő egy hirtelen mozdulattal kirántotta a takarót alólam és rólam is egy, én pedig majdnem lezúgtam az ágyról. Elkapott, és visszarántott. Ekkor már szinte rajtam feküdt. Felnéztem a gyönyörűén csillogó kék szemekbe, és teljesen elvesztem bennük.

Akkor tértem magamhoz, amikor ajkait a számhoz nyomta. Elkezdett csókolni, gyengéden, és puhán, kevésbé vadul, mint Zayn tette. Lassan és hosszasan merültünk el a csókunkban, amit folyamatosan mélyítettünk el. A gyomrom megremegett, majd én magam is, a gerincemen végigfutó borzongás jóvoltából. Erre Niall belemosolygott a csókunkba, és végigsimított az oldalamon.

A lélegzetem elállt az érintésétől, így sajnos muszáj voltam elszakítani ajkainkat egymástól, és levegőért kapnom. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amiért nem csókolt tovább, de szíve heves dobogásának érzése szörnyen boldoggá tett. Szőkeségem lassan elengedett majd mellém feküdve egy utolsó puszit nyomott a számra, és egymást átölelve aludtunk el.