13. Rész - Próba

Itt is van a mai második rész, duplázok a késések miatt, de meg lehet engem is érteni, kiélvezem a "nyár" utolsó napjait.. Az idő nem kedvez túlságosan, de programot lemondani gáz.

So bocs, rész:

Miután a ruháim is a táskában landoltak, amit most áldottam a tágasságáért, lefelé irányítottam az utamat.

Fél órával és egy zakkant utazással később a stúdió felé indultunk. Ismét oda mentünk, ahogy legelőször szerencsém volt a fiúkhoz. Beültettek a kabinba, ahol elő talált jönni a hobbiszintű klausztrofóbiám és kitörtem onnan, ezért kint énekelhettem. Sosem szerettem a szűk helyeket, a zuhanykabinnal pedig kész hadakozásokat vágtam le esténként.

A rockeres külsőm hatására egy Nickleback számmal kezdtem, a Rockstar-ral. A fiúk arcát kész élmény volt figyelemmel kísérni. Annyira ledöbbentek, nem néztek ki belőlem ilyen hangot. Ezt nem vettem sértésnek, senki nem nézte ki, akivel eddig beszéltem. Büszkeség töltött el az elismerő pillantások jóvoltából.

- Hé, a múltkor miért nem így énekeltél? A LWWY-ot? – kérdezte Liam.

- Khm? – néztem rá.

- Jaa.. Öhm.. Mindegy – motyogta zavartan.

Folytattam Dido utasítására, aki betért közben köreinkbe.

A sorban következő szám a Nirvana - The Man Who Sold The World-je volt. A Nirvana vonalát követve személyes kedvencem, a Smells Like Teen Spirit érkezett. A negyediknél megkegyelmeztem a fiúknak, akik nem erősítik a rockerek táborát olyan intenzíven, mint én, úgyhogy egy Icona Pop száma következett, az I Love It, ami nagy slágerré nőtte ki magát itt a nyár folyamán. Még jópár számot prezentáltam saját stílusomban, ami mindenki tetszését elnyerte, így boldogan dőltem hátra a fotelban a számáradat végéhez érve.

- Elég jó – véleményezett Hazz.

- Mit elég jó? Hallasz te rendesen? – kérte számon Zayn.

- Ja – vágta rá Harry.

- Duzzogj csak – dünnyögte neki Zayn.

- Szerintem is nagyon jó voltál, Alyson – dicsért meg Dido, amit elpirulva megköszöntem neki. A többiek is szóltak pár pozitív szót, majd továbbléptünk a koncert időpontjára és menetére.
- Este akkor felmegyek, és bemondom, hogy Alyson jön. Mit is mondtál, mi a középső neved? – szúrta közbe.

- Charlotte – adtam választ.

- De Chert mondtál. A Cheryl-t becézik úgy, nem? – okoskodott valamelyik.

- De, csak a munkatársam Chernek hívott, mert az sokkal jobban tetszett neki. Ha tetszik neki, akkor mondja csak..

- Na, mindegy. Akkor Cher, te ott állsz a lépcsőnél, vársz rám. Igen, ki van írva, de mi van, ha nem mindenki tudja, hogy ki, hol, mikor. Felmész, és lenyomod a számokat. Adom a listát holnapra – darálta Dido.

- Kapom? És ti döntitek el? – érdeklődtem látszólag kedvesen.
- Persze, Ed nem mondta, hogy ez a mi feladatunk? A fiúknak is mi csináljuk – kezdte magyarázni.

- És ha nem tetszik? Vagy nem ismerem? Vagy nem akarom? Vagy nem tudom kiénekelni rendesen? Vagy túl mély? – zúdítottam rá.

Krákogott egyet, és kijelentette, hogy halaszthatatlan megbeszélnivalója van, a fiúk énekeljék fel a dalokat, és a kezembe nyomva egy lapot kirohant a teremből.

Én kifújtam magamat, és bíztattam a fiúkat a danolásra. A lista a következő számokból állt:

*

Mire az összes számot felénekelték és poénkodtak, beszélgettek közben már egy és háromnegyed órája ültünk bent. Én kínomban mászkáltam, és le-lefeküdtem ide-oda. A számokat élvezettel hallgattam, amit ismertem, az néhol énekeltem is. De közben, amikor a beszédjüket és minden egyebet, felállást, táncot, lépéseket gyakorolták, akkor kínlódtam igazán.

Még nevetni sem tudtam rajtuk, mert nagyon fáradt voltam, a fejem és az oldalam sajgott és teljesen ki voltam készülve. A következő percben Dido törte ránk az ajtót, majdnem szó szerint. Kicsit beleremegett a keret is.
- Nem jó poén – szólaltam fel sértetten a fiúk nevetését hallva, és visszalógattam a fejemet a karfáról lefelé. Éreztem a vér száguldozását a fejemben, miközben ráztam a testrészem. Vicces volt, így elmosolyodtam, de inkább csukott szemmel hallgattam.
- Cher, gyere, beszélnünk kell a listádról. Azaz nem velem, hanem velem és a többiekkel. Josh, Dan, Jon és Sandy is ott lesznek, majd velük is egyeztetned kell a számokkal kapcsolatban. Hol, mit igényelsz, mikor, mennyit és kottákat is adhatnál nekik, meg együtt is kell próbálntok. Egy ilyen hiba nem megengedett a koncerten. Főleg egy nagyszabású koncerten, mint ez. Na, nyomás – parancsolt ki. Nyűglődve szedtem össze magamat és kivánszorogtam egy halványat intve.

- Köszönj el, higgy nekem, innen már haza mész – rontotta el még jobban a kedvemet.

- Aggr – morogtam, és szorosan megöleltem az első kezem ügyébe kerülő lényt, aki Lou volt. Ő visszaölelt, és sok szerencsét majd az arcomra pillantva kitartást kívánt és két puszival fűszerezte meg a dolgot. A többiektől is elköszöntem hasonló módokon.
- Holnap a próbán – köszöntek el.

- A-a, holnap meló. Duplaműszak, nekem csak este jó.

- Ahhoz a fiúk nem kellenek, majd máskor találkoztok. Gyere, a fiúk várnak rád – rángatott ki szó szerint.
- Hola – intettem egy utolsót és a fiúk nevetésének visszhangjaként elmosolyodtam.

___________________________

* Bocs a TMH feliratért, de ezt választottam a számlistának, ne kelljen már újat csinálnom és  ez a kép jól néz ki.