9. Rész - Fonjunk hajat!

Elkezdődött a film, én pedig oldalra dőltem, egyenesen rá Harryre és lassan elaludtam.

Matatásra ébredtem fel. Valamit rám húztak, ettől melegem lett, és kényelmetlenül feküdtem. A bekötött karomon feküdtem, ami erősen lezsibbadt, és fájdalmasan nyomódott az oldalamhoz, azon belül a repedt bordámhoz. Éppen a fejemet piszkálta valaki.

- Hggr? – morogtam.

- Á, bocsi, ha felkeltettelek – szólt vissza a merénylőm.
- Micsinlálsz? – motyogtam a párnámba.
- Befonom a hajadat – közölte.
Erre én inkább nem szóltam semmit, próbáltam visszaaludni. Zayn még húzkodta a hajamat, rántott rajta egyet itt, egyet ott, amit én halk morgásokkal jutalmaztam.
- Ugye tudod, hogy utálom, ha a hajamat piszkálják? – tettem fel neki költői kérdésem.
Egyből elengedte a hajamat, és meredten bámulni kezdett. Elpirultam, és belefúrtam fejem a párnába.

- Menj már haza – nyafogtam, mikor már két perce bámult.

- Itthon vagyok – röhögött rám.
Erre már tényleg felültem és szétnéztem. A többieket nem láttam sehol, de a kanapén feküdtem és be voltam takarva valami elképesztően vastag, puha és meleg takaróval.

- Felkelt – üvöltötte el magát a hajimádó, mire én leborultam a kanapéról, úgy megijedtem.

- Ember – üvöltöttem rá, elhúzva a szót.

- Bocs – motyogta rázkódó vállal fejét lehajtva, megbánást tettetve de titkon nevetve.

A többiek csörtettek lefelé, Lou-n megint másik ruha összeállítás szerepelt, Harry csak bambán nézett lefelé, Niall éppen evett valamit, ami feltehetőleg három különböző ételből állt. Legalább. Liam pedig telefonon beszélt a barátnőjével. Letette, mire leért, és elfoglalva helyüket, beszélgetésbe elegyedtünk.

- Mikor keltél?

- Miért fekszel a földön?

- Hogy nézel ki?

Kérdezgették a legfontosabb tényeket. A hajamat meglátva azonban nevetni kezdtek, Niall pedig ismét fuldokolni kezdett mixelt kajájában. Lou elismerően megcsapkodta Zayn vállát, majd a többieket követve hangos hahotázásba kezdett.
- Na, adjatok egy tükröt. És az előző kérdésekre válaszok: most ébredtem, hála érte kedves barátunknak. Igen, szörnyen nagy élmény volt arra kelni, hogy valaki rángatja a fejedet.
- Én vigyáztam, na – fonta össze durcásan maga előtt a karját.
- És miért fekszel a földön?

- Mert itt jó – feleltem, és lezártam a témát. Nem volt kedvem beismerni gyengeségemet, az ijedősséget.

- Hol is van az a fürdőszoba? – kérdeztem.
- Fent, balra második. Vagy a másodikon a folyosó vége. Attól függ. Az elsőn Niall és Zayn él, második emeletünkön pedig Hazz és Louis, meg persze Liam hentereg a nőkkel – röhögött Zayn. De hogy miért beszél magáról egyes szám harmadik személyben..? Na, jó kérdés. Bár, egy nap én is fogadtam barátrnőimmel, és egész nap így beszéltem magamról, nagyon sokat nevettünk egész nap.

- Az elsőn van vendégszoba, kettő is, a másodikon meg egy zeneszoba, amiben szoktunk zenélni, meg énekelni értelemszerűen. Plusz minden szobához gardróbok járnak – vigyorgott Louis.

- Na, lépek kicsit – „köszöntem el” tőlük egy időre.
- Ha kell valami ruha, Liamnál vannak női ruhák, felviszlek, ha kell – ajánlkozott répás.
- De az Liam szobája, nem? – értetlenkedtem.
- Na, ja
 - Megyek én veled – szólalt fel Harry.
- Mondom Liam szobája – ismételtem meg magamat.
- Most akkor menjek én? – kérdezte Niall, mire fejemet fogva elröhögtem magamat. Liam csak rám mosolygott, és elindult velem felfelé.
- Üdv az őrültek házában – súgta oda a lépcsőn felfelé menet.
- Ezt tegnap előtt kellett volna – löktem be vigyorogva az ominózus ajtót. Már meg is javították, de őket ismerve nem csoda, tuti egy csettintésre itt termett valami szakember. Ő nevetni kezdett és a lépcsőn tovább jutottunk egészen egy újabb folyosóig. A falak sima fehérek voltak, mint az ajtók, de nagyon szép fából faragott ajtóik voltak, mindenkinek a nevével az ajtókban.
Beléptünk a jobb oldali első ajtón. A szoba enyhén megdöbbentett. Az ágy szemben az ajtóval volt, rajta sima fekete ágyneművel, de ami meglepett, az az ágy fölött lógó Batman jel volt. Fél szemöldökömet felhúzva meredtem rá, mire ő csak nevetve legyintett. Szanaszét mindenféle cd-k, videó játékok, akciófigurák, polcok és mindenféle berendezések öntötték el a tágas szobát. Kék falain néhány kép és poszter is szerepelt, és hatalmas ablakok biztosították a fény forrását.
Beléptünk egy másik ajtón, mint rájöttem ez volt a gardrób. Némileg kisebb volt, mint a szoba, de óriási méreteket öltött, gardrób létére. Vagy éppen ez az. Ha már gardrób, legyen nagy. Elválasztók álltak a polcsorok között és mindenfelé. Külön szerepelt minden, ruhák, cipők, kiegészítők, sapkák. Egy elhatárolt részhez húzott, ahol kicsit ömlesztve álltak a dolgok. Liam hagyta, hogy egyedül döntsek a ruhákról, és nézelődhessek kedvemre. Kis tanakodás után előhúztam egy farmer rövidnadrágot, egy inget és kivittem őket, remélve, hogy jók lesznek rám. A fürdőbe már eltaláltam, és belenéztem a tükörbe. Borzasztó látvány fogadott, nem mondom. A hajam szanaszét lógott kócosan, a többi része pedig kifelé lógott oldalra a „fonatban”. Művészi volt, nem mondom.

Felvettem egy körkefét hajam kibontása után és nekiestem a gubancoknak. A tíz perces elfoglaltság után megkönnyebbülten sóhajtottam és a fonás gondolatát megtartva lazán oldalra fontam a hajamat. Néhány hullámcsattal rögzítettem, amiket a táskámból varázsoltam elő.

A rövidnadrág éppen hogy jó volt rám, bár kicsit lötyögött, de a szürke inggel nem volt baj. Végig gomboltam magamon, mivel alá nem vettem semmit. Mezítláb lecsattogtam a fiúkhoz, egy bárgyú vigyorral a fejemen, mivel az AJTÓT (csupa nagy betűvel) sikeresen megfejeltem.