8. Rész - Alvás, végre

Nagyon jól esett ez az alvás nekem.

Másnap reggel hatkor – háromórányi alvás után keltettek, és megvizsgáltak. A karomat bekötötték, mert szétvágta a kilincsből kihulló csavar, a tarkóm pedig csúnyán bekékült. A fejemmel kapcsolatban annyival lettem okosabb, hogy volt egy kisebb agyrázkódásom, és egy bordám megrepedt ott, ahol a kilincs beleállt. Szerencsémre komolyabb bajom nem lett, de azért ez is sok fájdalommal járt. Főleg a repedt bordám hasogatott, amikor megmozdultam, de pár óra után kezdtem beleszokni. Beszélgettem anyával is, átjött hozzám korán reggel, épp miután befejeződött a vizsgálatom. Azaz inkább hozták, de jobb szeretem gy emlegetni, hogy jött.

A fiúk kilenc után érkeztek, és örömmel fogadták a hírt, miszerint leléphetek innen, mert őket is kezdte deprimálni a fehérség, és fertőtlenítő szag. Hát még engem..

- Akkor, szerintem menjünk – lelkendezett Lou.

- Előtte inkább felöltöznék – állítottam meg.
- Jó, kint megvárunk – hadarta a kicsit répát birizgálva.
- Mi az, kórházfóbia? – kérdeztem vigyorogva.
- Rossz emlékek – felelt szűkszavúan.
- Anyával úgyis beszéltünk reggel, éjjel már nem jött át, nem akart zavarni, úgyhogy jött helyette reggel. Szóval, pillanat – libbentem be a fürdőbe. Azaz csak akartam, mert az oldalam miatt elég nehezen ment ez a libbengetünk-dolog. Ezért az egész inkább úgy nézett ki, hogy a bal oldalamat fogtam, és bebicegtem a célba. Szörnyen kecses lehettem..
Magamra vettem néhány a fiúk által hozott ruhát, mert haza nem akartam senkit küldeni. Liam a barátnőjétől hozott egy fekete cicanadrágot, és valamelyik fiú szerzett nekem egy 1D-s felsőt is, amin kifejezetten jót szórakoztam. Ehhez egy fehér lábujjas papucsot vettem és egy kontyot varázsoltam magamnak vörös hajzuhatagomból. Semmi smink, semmi karkötő. Teljesen elszomorodtam tőle, kicsit talán karkötő-függő vagyok. a sminket persze túlélem, nem a lételemem, de szeretem, mert jellemző rám, és hozzám tartozik. Megmostam az arcomat, és kiléptem egy gyors törölközés után.
- Te egy Isten vagy – ugrottam Harryre, azon belül is a kezében tartott kávéra. – Ugye az enyéém? – kérdeztem az utolsó szót elhúzva, és nagy szemekkel pislogtam hol rá, hol a kávéra.
- Persze – vigyorgott rám. Nevetve beleittam a kávémba.
Elindultunk végre hazafelé. Mármint a fiúk haza, és én is haza.

Azaz indultunk volna, ha nem állítanak meg minket mindenféle paparazzik. Fényképezgettek, és diktafonokkal hadonásztak felénk, miközben a következőket kérdezték.
- Miért voltatok a kórházban? Ő egy rajongótok? Vagy egy rokon? Van valami baj, történt valami komoly?
 - Kinek a barátnője vagy? – támadott le engem egyenesen egy fiú.
- Senkinek – feleltem, és közelebb léptem a fiúkhoz.
- De, biztosan, különben nem jöttek volna el. Vagy valami titkos rokon vagy? Á, egy rajongó – jött megint közelebb. Niall beállt elém, és közölte, hogy nem nyilatkozunk. Megragadta a karom, és kifelé húzott a tömegből. Hagytam magamat, és végre kijutottunk. Gyorsan indultunk el, a legtöbben pedig megpróbáltak utánunk jönni. Ekkor érkezett Paul, és mindenkit elküldött, majd leállt tárgyalni a fotósokkal. Zayn megköszönte, és leléptünk. A kanyarnál megálltunk. Én lefordultam, és közöltem, hogy megyek aludni. 
- Ne már – nyávogott Lou. -  Nálunk is aludhatsz, ha nagyon akarsz.
- De, áá. Azért bemennék haza is.

- Jó, megvárunk itt. Mennyi időbe telik?
- Éhes vagyok.
- Menjek veled?
- Hazaa.
- He?
Jöttek a kommentek. Egyszerre öt felől, én pedig tétlenül álltam közöttük, és kapkodtam a tekintetemet közöttük.
- Miva’? – kérdeztem végül.
Erre mind felnevettünk, és megegyeztünk, hogy fél óra múlva náluk – a közös házban - találkozik mindenki.

Otthon belépve rögtön bevetettem magam a zuhanyzóba, és áztattam magam tíz peren át, bár kicsit problémás volt a kötésem miatt.

Kijöttem, és a szerkómat visszavéve kicsit alakítottam a dolgokon. A pólót és a nadrágot ugyan visszavettem, de a rám nem éppen jó papucsot mellőztem, és egy fekete bakancsot húztam fel helyette. Már hűvösebb volt, az előző napokban is csodának tűnt a fülledt, napsütéses idő itt, Londonban. Egy éjszakát igénybe vevő hatalmas vihar tombolt éjszaka és hajnalban, ezzel kellően lehűtve az időt, de én nem vettem fel semmi melegebb dolgot. A kezemre akasztottam a fehér kapucnis pulcsimat, és a sminkkel késznek nyilvánítottam magam.

Aztán rájöttem, hogy a karkötőim lent maradtak, így felraktam körülbelül húsz csillogó vékonyka ezüst karkötőt a jobb kezemre, mivel a bal be volt kötve. Arra a kezemre került az órám így.
Fél órán belül beálltam a kapualjba, és csengetni kezdtem, mint őrült.
- Jóvanmárjövök! – ordította szünet nélkül valaki így reagálva a szünet nélküli csengetésemre.
Göndörke kivágta a kaput, és pedig becsámpáztam rajta. Gyorsan megölelt, adott két puszit és beengedett a házba. Ott mindenki üdvözölt mindenkit.

- Nézünk filmet? – kérdezte Niall, miközben a szájába benyomott fél csirkecombot rágta meg úgy, hogy az egész folyamatot végigkémlelhettük. Az ötlet jó volt, így mindenki belement, és beraktak valami filmet. Én a kanapén ültem Göndörkével és a plüssrépát szorongató Louissal.

Elkezdődött a film, én pedig oldalra dőltem, egyenesen rá Harryre és lassan elaludtam.