5. Rész - Első

Ezután Zayn beült a pulthoz, és zenét indított.

Helyet foglaltunk, én Louis és Zayn közé kerültem, velem szemben Niall ült, mellette Liam és Hazza. Egy körben foglaltunk helyet.

Louis megbökdösött a madárral, én pedig kérdőn néztem rá.

- Ő itt Kevin. Nem ismered? – nézett rám tettetett csodálkozással, majd sértődötten elfordult.

- Kevin az ő galambja, egy időre eltűnt, de ma megtalálta a szennyesben, így nem hajlandó elengedni. Pedig de szívesen..

. ZAYN! – visította Zayn szavába vágva Lou. Zayn csak röhögött rajta.

- Na, játsszunk. Üvegezünk. Ha nem vállalod, amit kapsz, akkor iszol. Liam meg, hát ő csinálja. De ne szúrjunk ki vele nagyon – vezette fel Harry. Mindenki elé került egy pohár, benne tömény Jagerrel.

Én kérdő tekintettel pillantottam fel, mire megkaptam a magyarázatot, hogy Liam sosem iszik.

- Kezdem – pörgetett Niall.

Zaynre mutatott, és Niall azt kérte, hogy nyalogassa meg a talpát.

- Tudod! Inkább iszok – és meghúzta a poharát. Ja, hogy az egészet le kell húzni egyszerre, ha nem mersz. Így mindjárt értelmesebb.

Zayn pörgetett, Harryt.

- Rohanj végig az úton pucéran.

Hazza ment. Így folytattuk egy darabig. A legtöbben a pia hatása alatt voltunk, így csak nevettünk. Harry kirohanása után – szó szerint – még Lou fürdött a szökőkútban, Liam evett chilis kekszet vigyorogva (!), Zayn pedig Kevinnel létesített közelebbi kapcsolatot, szemléltetve néhány dolgot, ami nélkül éltem volna tovább is. A zenék váltakoztak, a hangulat fokozódott. Bennem már elég sok pia volt, de nagyjából még észnél voltam, amikor ismét én jöttem.

- Csókold meg Zaynt, extrém körülmények között – kaptam a feladatot.

- Izé.. Jól van – motyogtam, nem törődve az érzésekkel, amik megbizseregtettek, ahogy a barna szemekbe néztem.

- Mondom extrém, ne essetek egymásnak – röhögött fel Liam.

Megérkezett a konyhának vélt helyről lassan egy dobozzal feladatszolgáltatóm. Rám mosolygott, és az arcomba borította a fehér valamit. Elkezdtem köhögni, ahogy reflexből levegő után kaptam. Lisztet szórtak a fejemre.

- Hé, ő miért nem kap?

– Mert ez a te feladatod.

- És ha a hajamba liszt megy, azt nagyon megkeserülik – tette hozzá Zayn vigyorogva.

Elindult felém. Lassan borzongás futott végig a gerincemen, amit megpróbáltam megállítani, több-kevesebb sikerrel. Lehuppant mellém, és lassan közelített az arcával. Amikor az orrunk összeért, megállt. Tétovázott pár pillanatig, majd ajkát az enyémhez nyomta. Eleinte lassan, majd egyre durvábban, szorosabban tartott, vadul csókolt. Forró ajkai az enyémeket falták, én pedig visszacsókoltam, némi habozást követően. Nyelvével végigsimította az ajkamat, ezzel bebocsájtást kérve, amit meg is adtam neki. Egy hangos ajtó csapódásra szétrebbentünk, és döbbenten néztem a csukott ajtót, amin Niall rontott ki.

- Megyek, megmosom az arcom – szólaltam meg halkan, és örültem, hogy a liszt valamennyit takar az arcom vörösségéből. A pillangóim feléledtek, és tombolni kezdtek, mint pogózók egy Korn koncerten, a gyomrom összeszorult, a szívem pedig hevesen dobogott. Lassan keltem fel, kicsit szédelegtem a csók után hatásaitól. Zayn lisztesen vigyorgó képe sem segített sokat, de végül csak kitámolyogtam. A lépcsőm felfelé indultam, és próbáltam rájönni, hogy most akkor hová. A falnál állt Niall, és ököllel verte azt.

- Héé – szóltam, és elhúztam a kezét onnan. A pillangóim újult erővel nekikezdtek, amint a kék szemek az arcomra szegeződtek.

Most akkor mi van? – gondolkoztam. Az előbb Zayn, most meg Niall. De nem, Zayné erősebb volt, és sokkal-sokkal intenzívebben hatott rám. Niallt nem.. Mit is nem? – jöttek a következő kérdések. Teljesen elbambultam, és nem vettem észre, hogy Niall elindult. A kezét kirántotta a szorításomból és szinte rohant tovább.

- Várj, mi a baj? – szóltam utána.

- Nincs semmi baj, nem fogod fel? – ordított rám, amitől megdermedtem, és a félelem hullámai öntöttek el.

A félelem dühvé változott, és visszaordítottam neki.

- Most ez komoly? Kijövök, megkérdezem, hogy mi bajod, erre te ordítasz velem? Mi a bajod, mi?!

- Hogy mi a bajom?! – üvöltötte, és közelebb lépett hozzám. Alig maradt köztünk távolság. Azt sem vettem észre, hogy a zene elhalkult, és valakik felfelé sietnek a lépcsőn. Egy ideje már fent állhattak, de erre mozgásba lendültek.

- Nyugodj le – szólalt meg Zayn nagyon nyugodt hangon és arrébb lökte a szöszit.

- Még te – kezdett ordítani, de mikor a többiek is elindultak, fogta magát és kiviharzott a házból. Az ajtót magára vágta, szinte minden erejét belevitte, lendületesen bacsapta de úgy, hogy néhány csavar kiesett, és az ajtó zuhanni kezdett előre. Pontosan felém és Zayn felé. Egy hangos kiáltást követően nem emlékszek másra, csak a sötétségre és a szúró, égető fájdalomra, amit nem tudtam kivenni, hogy honnan jött, mert mindenhonnan éreztem.