12. Rész - Jó reggelt, szupersztár!

Szőkeségem lassan elengedett majd mellém feküdve egy utolsó puszit nyomott a számra, és egymást átölelve aludtunk el.

Reggel ismételten egyedül ébredtem a szobában, de nem igazán méltattam a részleteket figyelemre, viszont ami beégett az agyamba, az az ágy lába, amelyet sikeresen megismertem. Azaz megismerhetett a lábujjam, de nem örült a találkozásnak

Lefelé  indultam, de előtte visszavettem a ruhákat, amik az ágy szélén voltak, amiket viseltem tegnap is.

Senki nem volt ott, ami érthető, csak reggeli kilenc múlt, de akkor merre lehet Niall?

Kérdésemre a választ a konyha rejtette, ahová magam is bemerészkedtem.

- Kapok én is? – bűvöltem a szendvicsét, ami talán négyemeletes lehetett. Hangosan megkordult a gyomrom. Niall a fél szendvicsét nekem adta, amit se perc alatt benyomtam, így csináltunk még egyet és azt is elfeleztük.

- Ma próba. Végre énekelsz nekünk. Amúgy hogy vagy? – kérdezte aranyosan csillogó kék szemekkel.

- Megvagyok. Bár az oldalam még kicsit fáj – ismertettem helyzetemet.

- Aha – bólogatott, de közben már a telefonját kapta ki a zsebéből, mert hangosan üvöltve jelzett neki.

- Hallo – szólt bele.

- Igen. Megyünk, persze. Megyünk. Igen. Keltem. Persze. Jön. Nem? De. Szia, Paul – fejezte be Niall a konferenciabeszélgetést.

- Na, gyere, felkeltjük őket – vigyorgott rám aljasan.

- Lépjünk – nevettem el magam halkan.

Odafent először Zayn szobájába indultunk. Én leváltam, Niall pedig a következő szobába, azaz egyel fentebb ment.

- Te kit költesz? – kérdeztem.

- Harry – mosolygott édesen.

- Hajrá.

- Neked is – szólt vissza.

Halkan beléptem az ajtaján, szerencsére nyitva volt. Az ajtó becsukása után megtorpantam, mert Zayn csak egy alsóban feküdt az ágyában takaró nélkül. Nyeltem egy nagyot, és megengedtem magamnak pár pillanat bámészkodást. Megborzongtam a gondolataimtól, és inkább a feladatomra koncentráltam.

- What’s Happenin’ Zayn? – ugrottam rá visítva.

Ő morgott egyet és megfordult. A lendületéből én is kaptam, így beestem mellé. Éppen szemben feküdtünk egymással.

- Zaayn – suttogtam az arcába. – Keljél már fel! – ordítottam rá egy újabb morgás után.

- Mi a f*sz van? – ugrott fel. Én nevetve eldőltem, és hallgattam a sikítozást fentről.

- Álmos vagyok – nyafogott, és vissza akart feküdni. Én azzal a lendülettel alá vetettem magam és ő pedig rám dőlt.

- Jó reggelt szupersztár. Az élet nem áll meg egy kis éjszakázástól, próba lesz, fel kell kelni – magyaráztam neki viszonylag csöndesen, nyugodt hangon.

- Menjél haza – küldött el kedvesen.

- Buu – adtam hangot a nemtetszésemnek és eldöntöttem, hogy ha máshogy nem megy, erővel keltem ki az ágyból.

Elkezdtem lökdösni, le magamról. Célját elérve taszítottam a lábammal rajta egy utolsót, mire leborult a földre és nem túl kecsesen elterült.

Egy káromkodássorozattal felült és rám nézett. Én csak egy bájos vigyort dobtam felé, és felhúztam a földről.

- Jó reggelt, ismét – nevettem rá.

- Alyson! – kezdett kiabálni, én azonban hárítottam, és villámgyors mozdulatokkal kisprinteltem a szobából, miközben odaszóltam neki:

- Próba lesz, siess!

Ő csak mondta a magáét, de reményeim szerinte felfogta, hogy mi a teendője.

Felcsörtettem a másodikra, és szétnéztem. Louis szobájából dulakodás hangja hallatszottak. Kicsit rémülten mentem be, de a látvány nevetésre késztetett.

Niall és Lou fetrengtek a földön és pankrációt idéző mozdulatokkal birkóztak. Harry egy szál gatyában egy kispárnával drukkolt, ugrálva és magas hangon kiáltozott.

- Hajrá egyik, győzzön a másik! Boo Bear, nálad az előny. De, az Ír manó feltornázza magát. Szeretlek Louis! – sipította és rávetette magát Louisra. Én lerogytam az ajtó mellé, és ott folytattam a vihogást. Már hárman birkóztak és a párnát is bevetették.

- Mi ez az irdatlan zaj? – nyitott be Liam. Kifejezéstelen arccal nyugtázta a történéseket és utat adott a felöltözött és kész állapotban lévő Zaynnek.

- Még visszakapod – kacsintott rám egy cinkos vigyorral, és továbbállt.

-  Fiúk, idő lesz – állt melléjük. Megkapta Niall karját és gyengédnek nem nevezhető módon kirántotta legalulról.

Lassan felkászálódtak és mindenki a szobájába vette az irányt. Kivéve engem és Zaynt. Zayn egy gyors reggelit csinált én pedig Liammel tartottam, mert kint – ismét – lehűlt az idő. London..

Felkapkodtam a kiválasztott fekete koptatott nadrágot és sárga pólónak nevezett valamit. Amint megláttam, hogy hogyan is áll rajtam, úgy döntöttem aláveszek egy fehér pólót, mert túl sokat mutatott az én ízlésemnek. Aztán mindent átvariáltam, és a fehér pólóhoz vettem fel egy fekete bőrmellényt. Kicsit rockeres hatása lett a szettemnek, ezt a benyomást erősítettem a magas sarkú fekete szandállal és ezüst karkötőimmel, amik csilingelve ütődtek egymáshoz minden mozdulatomra.

Nem tudtam, hogy mennyire hideg is az a hideg, így egy bő kapucnis pulcsit csórtam Liam ruhatárából és azzal a kezemben indultam a táskámért. Végül Niall szobájában leltem rá, és beledobálva apróságaimat, szoktam a cipő magas sarkát. Kicsit mászkáltam benne, egy-egy lépéseket téve, de egyre jobban ment. Alapból tornacipőt vagy balerinacipőt hordok, magas sarkút alig-alig. Miután a ruháim is a táskában landoltak, amit most áldottam a tágasságáért, lefelé irányítottam az utamat.